Riport a karneválról – Harmincezer ember bálozott eddig a farsangi szezónban
Az idei karnevált sok joggal lehet a békebeli farsangok sorába állítani. A fény, a pompa, választékosság és ízlés megint azokat a formákat vette fel, melyekről a hajdani báli tudósítók sok karneváli ódát zengtek.
Az idei bálok
A forradalmi évek letörték egy kissé a farsangolni akaró fiatalság kedvét. De nem volna fiatalság és nem volna magyar fiatalság a neve a mi ifjúságunknak, ha minden kedélyrabló kényszer le nem rúgtunk volna magunkról. A vadonat új frakkok tanuskodnak erről az új nekiindulásról, no meg nem csekély mértékben az idei bálok számszerű statisztikája.
Eddig a fővárosi bálokon nem kevesebb, mint harmincezer ember vett részt.
Az eddig farsangban hozzávetőlegesen minden második napra esik egy-egy bál. Volt olyan nap is, amikor a főváros egyes részein egyszerre húsz nagyobb farsangi mulattság volt. Egyes társadalmi egyesületek báljai immár tradíciószámba mennek. Így például a Széchenyi- bál, valamint az Atléta-bál már jóval túl vannak félszázados (……).
A (…..) leglátogatottabb bálja a hagyományos vendéglátós-bál volt.
A Fővárosi Vigadó hatalmas termei szűknek bizonyultak annak a frakkos, estélyi ruhás tömegnek, amelyet a vendéglősök joviális társadalma odavonzott.
Egészen külön csoportba tartoznak a művész-bálok. Igaz ugyan, hogy ezek még csak ezután fognak lezajlani, de sorjukat megnyitotta már az ujságírók karneválja, amely számos jólismert írót, muzsikust, festőt csalogatott a dunaparti Vigadóba. A szezón végére maradnak a nagy művész-bálok, nevezetesen színészek álarcos-bálja és a képzőművészeknek – ugyancsak jelmezes – estélye.
Van ennek az idei évadnak szomorúan hangzó táncos összejövetele is. A megszállott területek idemenekült magyarjainak búfelejtő farsangjára gondolunk. Az aradiak, a felvidékiek, erdélyiek és mások báljaira, akik az új honban meglelték a sok hánykolódás után az életöröm talaját is. Örömmel írjuk le: a végek magyarjai nem ernyedtek el, nem vesztették el energiájukat a sok balsors után sem, s a pattogó ritmus mellett egy nagy remény tüze izzik szemökben.
Kik táncolnak a bálokon?
Ez a kérdés az első pillanatra fölöslegesnek, sőt talán kissé ostobának is látszik. De a báli statisztika akarva, nem akarva is felveti ezt a kérdést. A legsúlyosabb megállapítása e téren az, hogy a nőnemű ifjúság hátrányára.
Az idei bálokon csaknem számszerűen is kimutathatóan lényegesen több asszony bálozik, mint leány.
Csak meg kell nézni az újságok báli tudósításait, s meg lehet állapítani, hogy az egyes táncmulattságokon csaknem ötször annyi az asszony mint leány. Ennek a jelenségnek a boncolását és magyarázatát azonban bízzuk a hivatali társadalmi kutatókra akiket ez a tény talán újabb okfejtő búvárkodásra inspirál.
De a férfiaknál is jobban képviselteti magát a negyven év mint valaha. A szikrázó csillár alatt
