|
Panaszkodnak a pesti pincérek
A pesti éjszaka fekete frakkos, villogó plasztromú robotosai, a fürge pincérek panaszkodnak. Nagy a sirám, az elkeseredés. Sok a munka, kevés a kereset. Állítólag. Mert a jámbor pesti polgár, aki a zöldszínű feketekávénak kinevezett léért lefizeti az ezerötszáz koronát, azonkívül, hogy a kávést különféle jókívánságokkal látja el, nem feledkezik meg arról sem, hogy irigyelje a pincért. A pincért, aki a feketekávénál kétszáz korona borravalót kap. Alig van olyan kávéházi vendég, aki nem töprengett volna azon, hogy vajjon mennyit is keres a pincér. Erre az örök problémára akartunk feleletet kapni, amikor megkérdeztünk egy körúti kávéház főpincérét.
- Rettenetes a helyzetünk – kezdte a „főúr”. – A közönség nem is hiszi, hogy mennyi panaszkodni valónk van. Tessék csak meghallgatni! Először is a jövedelem. Egy pesti főpincér, ha jól megy, keres egy napon hetvenezer koronát. Egészen biztos, hogy ebből le lehet számítani két kávé, egy-két hab, tíz különcukor, egy-két pohár likőr „bliccelést”. Ez kitesz tiz-tizenkétezer koronát. Hol van most még kérem az edénytörés, a hitel, a hitelesek az a része, ami sohasem folyik be. Szóval nem a legrózsásabb a helyzetünk. |