Még 99 olyan „fess fiúra” lett volna szükség, mint Francia-Kiss Mihály

Még 99 olyan „fess fiúra” lett volna szükség, mint Francia-Kis Mihály, hogy a bűnös főváros megtisztítható legyen. Körülbelül így és ezeket mondotta a katonai törvényszék elnöke egy bűnpörben az ujságíróknak a tárgyalás előtti privát beszélgetés közben. Nem tudjuk, mert az őrnagy úr erre nem nyilatkozott, hogy miként képzelte el a „tisztító” munkát, de ha Francia-Kis Mihály hasonirányú „munkásságára” gondolunk alig lehet kétségünk a „tisztítás” mikéntjére nézve. Azzal is megtoldotta az őrnagy úr Francia-Kis Mihályról táplált felfogását, hogy őt nem tartja bűnösnek, mert a bíróság ellene marasztaló ítéletet nem hozott.

Ugy tudjuk, hogy Francia-Kis Mihály „tisztító munkásságára” csak azért nem került törvényes bírói ítélet alá, mert időközben bizonyos bűncselekményekre a generális amnesztia fátyolát borították, amelyet amelyet távolról sem akarunk a kritika bonckése alá venni, ellenben állíthatjuk, hogy az ország, a nemzet közvéleménye „bizonyos események” megitélésében még sem tudta megadni Francia-Kis Mihálynak a fölmentő ítéletet. Azt se hihetjük el, hogy Francia-Kis Mihály közismert Munkássága még abban az időben is a magyar fajvédelmet szolgálta volna, azt meg főképen nem fogadhatjuk el, hogy Francia-Kis Mihály volr bármely időben, vagy lehetett bárminő körülmények között hivatott a magyar faj védelmére azokkal az eszközökkel s azon a módon, ahogyan ő a fajvédelmet gyakorlatilag „megoldani” kísérelte.

Vagyunk, igen sokan vagyunk, többen mint Francia-Kis Mihályék, akik akár a magyar vér tisztasága, akár a keresztény gondolat szentsége nézőségéből vagyunk olyan fajmagyarok, mint ők, akik áldoztunk erőt, energiát, munkát, akik hazánk védelmében áldoztunk vért, mikor a haza üde, boldogsága véráldozatot követelt, de a saját vérünket áldoztuk, a saját vérünk hullásával tápláltuk a bőven termő fekete földet.

Jogcímünk van tehát tiltakoznunk az ellen, hogy az amnesztiával büntetlenített Francia-Kis Mihály „fajvédelmi munkássága” egy sorba állíttassék azoknak az ezreknek és millióknak áldozatával, akik a nagy tettek mezején áldozták saját vérüket, akik vakokká, bénákká, rokkantakká, árvákká, özvegyekké lettek, hogy vérük cseppjeinek, elveszített szemüknek, karjuknak, lábuknak, férjüknek és apjuknak feláldozásával biztosítsák ezen a magyar vérrel megmentett földön a magyar faj örök életét.

Tagadjuk, hogy olyan még 99 „fess fiúra” lett volna szükség a közelmultban, vagyis volna szükség a jövőben, mint Francia-Kis Mihály, hogy a magyar fajt megtisztítsuk, hogy az országot talpraállítsuk, hogy Magyarország igazán a magyarok országa legyen. Ellenben szükségünk van az őrnagy úr fölfogásával szemben sok ezer és sok millió olyan igaz magyarra, akik nem „fess fiúk” de hősök, megcsodált dicsőített hősök voltak nem is olyan régen elgfeledett, lenézett, rokkant,kolduló, hősi katonák.