Megingott a kisántánt egysége

Bécs, január 13.
Mértékadó angol és olasz diplomáciai körökben ugy itélik meg a belgrádi konferenciát, hogy azon a kisántánt széthuzásának jelei mutatkoztak. Nem történt meg az orosz kormány elismerése, mert a Romániával folytatott tárgyalások megszakadtak. Nem sikerült Lengyelország izolálása és a kisántántba való belépésre kényszerítése.

A kisántánt nem bővült ki, bármennyire hangsulyozta is Benes, hogy a Varsóhoz való viszony megjavult. Lényegében a kisántánt az maradt, ami volt, államok laza kapcsolata, egy olyan diplomáciai konzorcium, amelyet sokkal inkább negativ, mint pozitiv célok kapcsolnak egybe. Benes észrevette Belgrádban, hogy még barátok között sem könnyü a primhegedün játszani. A szerb miniszterelnök valószinüen éreztette hosszu tapasztalatainak és tekintélyének fölényét. Románia sem hajlandó magát a második sorba állítatni. És amikor Benes a francia szövetség kiszélesítésére törekszik, akkor az olasz-jugoszláv kibékülés ténye azt mutatja, hogy Jugoszlávia földrajzi és nem érzelmi vagy nemzeti érzékenységtől irányított politikát csinál.

Eddig Olaszország Jugoszlávia minden ellenségét nyiltan vagy titokban támogatta és közismert, hogy Bulgáriával, Magyarországgal, valamint a horvát mozgalommal szemben a biztatás és barátság politikáját követte.

Meglehet, hogy ezek csak Jugoszlávia megpuhítására, talán megzsarolására szolgáló eszközök voltak. Lehetséges, hogy az olasz államférfiak ezen a kerülő után akartak a jó szomszédsághoz, a kibéküléshez eljutni, hogy igy akarták maguknak az Adriát biztosítani. A Jugoszláviával való megegyezés nyilt állásfoglalás a francia kontinentális politikával szemben.

Ez Mussolini első nagy sikere, amelyet nem éktelenit el az erőszak és amely a népek kibékülését, az általános békét szolgálja.

London hatalma nem tört meg. Az angol választások eredménye erjedést vitt az egész európai politikába. Ezért enyhült meg Franciaország Németország iránt, ezért következett be a francia-cseh szövetség. És most az olasz-jugoszláv közeledés bizonyítja, mily mélyreható ellentétek vannak az európai hegemónia utáni versengésben.