A nárcisz parkjainkból, sőt falusi kertecskénkből egyaránt ismeri a főváros és a falu népe. Nálunk leginkább a könnyen tenyészthető fehér nárciszt (Narcissus poeticus) ültetik, a sárga nárciszt (N.pseudonarcissus), melynek mellékpártája csőalakú, már inkább csak városi kertekben látjuk.

Melegházakban ezenkívül egy egész sereg pompásabbnál pompásabb délvidéki nárciszt ápolnak. Kolozsvár virágkedvelői azonban nemcsak a kerti nárciszt ismerik, de tudják, hogy Erdélyben helyenkint vadon is él nárcisz (N. augustifolius=radiiflorus). Ez a fehér kerti nárcisztól keskenyebb levelével és valamivel keskenyebb lepelsallangjaival különbözik csupán; az Alpok déli részén, továbbá a Földközi-tenger felé eső területeken meglehetősen elterjedt növény. Erdélynek jellemző déli eleme.

A mult esztendőben Somogy megye nvényvilágát kutatva, tudomásomra jutott, hogy a Dráva közelében, Babocsa községnél tömegesen él a nárcisz. Itt is a déleurópai keskenylevelű faj pompázik, aránylag kis területen, de nagy tömegben. Virágzásakor, április legvégén, május legelején, pazar képet nyujt. Az a körülmény, hogy a Dráva mentén másutt nem fordul elő, csak itt, egy helyen él, arra utal, hogy régi ültetés maradéka.

A babocsaiak egyenesen a török idők maradványának tartják, nagyon helyesen, hiszen termőhelye egészen közel van a babocsai középkori vár romjához, amely hajdan hosszú ideig török kézen volt. A nárcisz termőhelyének közvetetlen közelében régi építmény romjai vannak, ez valószínűleg török főúr villája lehetett, ki kertjében a nárciszt meghonosította, amely azóta töméntelenül elszaporodott.

A törökök nagy növény- és különösen virágkedvelők voltak, az ő ültetésük maradéka többek között fővárosunk Gellért-hegyén a török pirosító és a fügefák is. A törökök által meghonosított nárciszna ma is csodájára járnak Babocsán. Virágzásakor évről-évre jönnek a babocsaiak megbámulni a pompás látványt, méltán, mert ez a vidéknek valóban szép dísze és ritkasága, ami a távolabb lakók figyelmére is érdemes.

Dr. Boros Ádám