Kitaibel Pál nagy magyar botanikus chemiai munkásságát tanulmányozva, egy újabb adatra bukkantam. Kitaibel Magyarország ásványvizeinek elemzésével is foglalkozott, erre vonatkozó munkáit tanárutóda. Schuster János foglalta össze két kötetben.

„Hydrographica Hungáriáe" címen. Az első kötet 174. lapján „Aquee budenses amarae" címen azt olvassuk, hogy Kitaibel két forrást ismert, az egyik a „Landstrasse”-ban (a mai Ország-út II. ker.), a másik a „Starrentanz”-nak nevezett vidéken van. Hogy a kettő közül melyiket elemezte meg. nem lehet megállapítani („non patet").

A „Starrentanz”-vidékét ma Madárhegynek nevezzük, mint azt Palugyai Imre „Buda-Pest szabad királyi városok leírása" 1852-ben megjelent könyvének segélyével (159. lap) megállapíthatjuk, az Örsöd-dülő pedig, ahol a mai keserüvíztelepek vannak, ennek a Madárhegynek lábánál terül el. Ezek alapján kétségtelen, hogy Kitaibel az itt fekvő keserűvízforrást, illetőleg tavat ismerte.

A fentidézett mű, mely 1829-ben jelent meg, nem ad felvilágosítást, mikor elemezte meg Kitaibel ezt a vizet. Kitaibel Pál 1817—1857-ig élt, vízelemzéseit 1794-től kezdve végezte, a forrás ismerete ebbe az időbe tehető. Kitaibel elemzési adatai, azonban sajnos nem alkalmasak az összehasonlításra, mivel egyrészt nem tudjuk biztosan, melyik forrástelepre vonatkoznak, másrészt az ugyanazon telep különböző kutjainak vizei is nagyon eltérő összetételűek.

Mindenesetre érdekes, hogy Magyarország első számbavehető hydrographiájában már említés történik erről az értékes ásványvízről.

Dr. Incze György.