Alföldünknek egyik legjellemzőbb növényformációja a szikes, hol úgy a flóra összetétele, mint külső képe szempontjából különleges viszonyokat találunk. Ökológiai szempontból legfeltűnőbb a szikes azon tulajdonsága, hogy a talaj sótartalma és nedvessége szerint a növényzet egész kis foltonkint változik.

Egy négyzetméternyi területen gyakran több asszociációt találunk, mert egy mélyedés közepén, illetőleg a tócsa szélén több nedvességet igénylő növények, néhány centiméterrel emelkedettebb helyeken pedig a szárazságot tűrők egymástól különváltan élnek. Ahol a sziksó kivirágzik, csak igen gyér és csak egy-két fajból álló növényzet él.

Már Simonkai Lajos kutatásai óta tudjuk, hogy az Alföld szikesein a jellemző virágos növények mellett jellemző halophyta, tengerparti májmohok is élnek, melyek közül az Arad-megyében felfedezett Riccia papillosa és Tesselinia pyramidata fajokat emelhetjük ki. Símonkai kutatásai óta, sajnos, alföldi szikeseink mohflórájának ismerete kevéssel haladt

Ezirányú tanulmányaim legfontosabb eredménye gyanánt egy lombos mohot, a közönséges Funaria hygrometricá-val egy nemzetségbe tartozó, s a tudományra nézve is újnak bizonyult fajt mutathatok, mint szikeseinknek nagyon jellemző tagját és eddigi tudásunk szerint bennszülöttjét.

Ezt a parányi, kb. 1 cm. magas. keskeny tölcséralakú tokkal bíró mohot Funaria hungarica néven vezettem be a tudományba.Nevezetessége az előbbieken kívül még az, hogy európai testvéreitől nagyon elütő, s legközelebbi rokona az újvilágban él.

Dr. Boros Ádám.