Rövidek

Le kell számolni a kurzusbrigantikkal!
Végre, négy és félévi szünet után, ismét egy véleményen s vagyunk Friedrich Pistával. Jobb későn, mint soha! Mi ez idő alatt, amig Pista össze-vissza hadakozott és ugy titkolta multját, mint a szép asszonyok ballépéseiket, biztosak vagyunk benne, hogy Friedrich egy szép napok azzal köszönt be, amivel egykori vezére, Lovászy Márton bucsuzott hazájától: „Addig nem lesz rend, béke, boldogság, amig le nem számolnak a kurzusbrigantikkal!” És a nemzetgyülés pénteki ülésén Friedrich Pistából kitört a régi temperamentum, elöntötte a nemes harag pírja és odadörögte Bethlennek, hogy ország világ hallja: „Le kell számolni a kurzusbrigantikkal!” Kár, kár, kár, vala Friedrichnek ezt a leszámolást ily későre halasztani és korában megindítani.

A kurzusbrigantik tudvalevően akkor tenyésztődtek ki és azóta szaporodtak el, akár a pirosszemü, tapsifüles házinyulak. De azóta is alkalma volt, legutóbb a Tisza-pör ránézve oly emlékezetes apropojából kitüzni a leszámolás zászlaját, a mi édes Pistánk azonban a zászlót kitüzte ugyan néha, de nyomban be is göngyölte és eltette a padlásra. Kicsit későn jött tehát meg a hangja Friedrich Istvánnak, ámbátor üsse kő a kurzusbrigantikat, a fő, hogy megjött a Friedrich hangja. Most már csak azt szeretnénk megtudni, kiket ért a kurzus voltaképeni atyja (az atya ugyan a római jog szerint sohasem bizonyos) kurzusbrigantik alatt! Azokat-e, akikkel most kezdte meg dicséretre és tiszteletreméltó leszámolását a belügyminiszter, vagy azokra, akik a leszámolás körülhatárolt területén kívül állanak…


Mussolini és a numerus clausus

A zsidó hitközség dísztermében tartotta ma délután közgyülését és Hevesi Simon főrabbi 30 éves jubileuma alkalmából ünnepi ülését az Országos Izraelita Diák Segítőbizottság. Fábián Béla nemzetgyülési képviselő szólalt föl elsőnek. Kijelentette, hogy a magyar zsidóság nem hajlandó visszatérni a gettóba. A gerinc-mondotta - nem arra való, hogy meghajolhat. Fábián nagy hatásu beszéde után beszámoltak arról, hogy eddig 800, a numerus clausus miatt külföldre üldözött diák vette igénybe a bizottság anyagi segítségét és hogy több mint 100 diák végezte be már külföldön tanulmányait. Ezután Szabolcsi Lajos szerkesztő beszélt: Európában töméntelen szenvedésnek voltak kitéve a Magyarországról kimenekült hallgatók. Csak egy ország akadt, Olaszország, amely szívesen látta a kiüldözött magyar diákokat.

Mussolini olasz miniszterelnökre percekig tartó taps és az olasz kultuszminiszterre hálával gondol a magyar zsidóság. Ezután Szabolcsi fölolvasta Castequette budapesti olasz követ levelét, amelyet Hevesi főrabbihoz intézett és többek között ezeket írja: „Örömmel jelentem ki, mert én is igaz híve vagyok egyházamnak és mert buzgó katolikus vagyok, hogy mindenki vallását tisztelem és minden vallás előtt meghajlok.” A levél fölolvasása után percekig tartó taps zugott föl, majd Hevesi Simon mondott meghatódott köszönetet az ünneplésért.


Batthyány Tivadar a kölcsöntől az ország függetlenségét félti

A Függetlenségi 48-as Kossuth-párt szombaton eset pártgyülést tartott Ujpesten és ezen a párt országos elnöke gróf Batthyány Tivadar éles birálatot mondott a kormány politikájáról.

- Vádolom Bethlen grófon, hogy szerencsétlen belpolitikájával elidegenítette külföldi barátainkat, idehaza pedig elkeserítette a tömeget, Rakovszky és Nagy Emil legujabban beterjesztett törvényjavaslatai nagy részükben egyenesen iskolapéldái a középkori fölfogásnak, a legszélsőbb reakciónak, az antidemokratikus politikának és teszik ezt akkor, amidőn gróf Bethlen Genfben, Párisban és Londonban a nagy demokratát és szabadságtisztelő politikust adja. A nemzet nagy többsége ellenzi a habsburgista, legitimista törekvésekkel, amelyek az országnak sulyosan ártalmára vannak, de a miniszterelnök mégis szemmelláthatóan támogatja a legitimista irányzatokat. Nem csoda, hogy gróf Bethlen a külföldön nem talált hitelre, amidőn anti-Habsburg-nyilatkozatokat tesz.

- Vádolom Bethlen grófot és politikai barátait, hogy szerencsétlen politikájukkal a határkiigazítások terén alig pótolható mulasztásokat követtek el. Ezekre nézve zárt körben készséggel adok fölvilágosításokat, nyilvánosan még nem, mert ártanék vele az országnak. A külpolitika terén, számtalanszor figyelmezettük, hogy térjen át az ország érdekében egyedül helyes azon politikára, amely a kisántánttal való őszinte megértésre vezet. Nem tette és ennek köszönhető, hogy a kölcsönügyet olyan nemzetközi miliőben hozta napirendre, amely abszolute nem kedvező reánk nézve. Már eddig is e téren egész sora a kudarcoknak érte az országot. Kértünk 550-600 millió aranykoronát, adnak állítólag névleg 250-et, de ebből is mindenféle címeken további levonások jönnének, ugy hogy beruházásokra semmi, a szanálás egyéb címére pedig olyan kevés jutnak, hogy ezzel nem szabad az országot kompromittálni, függetlenséget elejteni.