A talajnak baktériumokkal való beoltása (röviden „nilro-kultúra") Amerikában sokkal nagyobb mértékbe terjedt el, mint Európában, aminek a lehet az oka, hogy a képzett amerikai farmerek gyorsabban ismerték fel a talaj oltás hasznát; nem lehetetlen azonban az is, hogy az amerikai baktériumkészítmények jobbak s ami a fő, könnyebbe hozzáférhetők, mint az európaiak.
Amerika némely részében, pl. Kanadában, az állami kísérletügyi intézménye is hozzájárulnak az oltás elterjedéséhez, amennyiben ingyen osztanak szét az érdeklődők közt oltóanyagot. A kanadai földművelésügyi minisztérium fennhatósága alatt álló ottawai központi mezőgazdaság kísérleti intézet a szétosztást már 1915-ben megkezdte, tehát mindenesetre módjában állott már a talajoltás értékéről tapasztalatokat szerezni.
Ezek elég érdekesek. Annak a talajbaktériumnak (Bacillus radicicola), amely a pillangósok termelésnél szóba jön, négy fajtáját tenyésztették ki, még pedig a lóherefajok, a lucernák és Melilotusok, a borsók s a babok gyökereivel symbiosisban élő fajtáját, amely speciálisan csakis az egyes csoportokba tartozó növényekre hat mint nitrogéngyüjtő ; sojabab egészen más mikroorganizmussal él symbiosisban; ennek természetét most tanulmányozzák.
A kanadai farmer kívánatra legfeljebb három próbaüveget kap ingyen, amelyben a nitrogéngyüjtő baktériumok mesterségesen tenyésztett milliói vannak alkalmas anyagban eltéve; egy-egy üveg tártalma elegendő 26 kg vetőmagnak beoltására.
Az üveg tartalmát lefölözött s kissé megcukrozott tejjel higítják, ez a kissé ragadós anyag a vetőmagra könnyen reátapad. Evvel csávázzák a velőmagot elvetés előtt. A csávózás után a magot megszárítják s ezután elvetik. Az oltóanyagot é a beoltott magot egyformán gondosan óvják a napsugaraktól, amelyek károsan hatnak a baktériumokra.
A megrendelők természetesen kapnak nagyobb mennyiségű ollóanyagot is, csak a beoltandó mag faját és mennyiségét kell előzetesen bejelenteniök, valamint kötelezettséget kell vállalniok az elért eredmény bejelenlésére.
Dr. Dégen Árpád.
