Az elektroncsöves rendszerrel szintén kísérleteztek 1919-ben Königswusterhausen és London között 7.5 kilowatt antennaenergiával, de az elektroncsöves jeladó most még csak középnagyságú állomásokon válik be; olyan nagy állomásokon, amelyeken gyorstelegráfiáról szó lehet, még nem elég gazdaságos. Ilyen állomások rezgéseit csak gyorsváltakozású generátorokkal lehet kelteni.
Arra természetesen nem gondolhatunk, hogy a jeleket kulcs lenyomásával adjuk, mert így a kívánt gyorsaságot nem érhetjük el. Mint a kábeltelegráfiában is, ha az érintkezést gyorsitani akarjuk, a közlendő szöveget átlyukasztással papirossávra írjak és külön jeladó géppel továbbítják. Több ilyen célra való berendezést ismerünk, köztük az elsőt Wheasttone szerkesztette még 1858-ban.
Ilyen a Virág és Pollák-féle telegráf is, a legfejlettebb a SIEMENS-féle gyorsjeladó. A lyukasztógép olyan alakú, mint a szokásos írógépek. Ha valamelyik betűnek megfelelő gombot lenyomjuk, az ennek a betűnek megfelelő áramkört zárjuk és elektromágneses úton a tovahaladó papírsávon a kívánt betű lyuksorozatát kapjuk. 1. rajzunkon ilyen átlyukasztott papírossávot látunk.
A lyukak öt vízszintes sorban esnek. Minden betűnek egy függőleges sorozat felel meg. Így rajzunkon az első betű s ezt a 3. és 4. sorban levő lyukak fejezik ki. Az utána következő függőleges sorozat 1., 2., 3. és 5. sorban levő lyukakból áll és c betűt jelentAz így előkészített papirossávot a jeladó gépbe helyezik, melynek vázlatát 2. rajzunk mutatja. Az M motor a tengelyére szerelt f fogaskerekek segítségével t tengelyt és a rászerelt h hengereket forgatja.
A henger oldalából szögek állnak ki, amelyek az átlyukasztott papirossáv (p) szélén levő kisebb lyukakba (l. rajz) kapaszkodnak és így a papirossáv folyton eltolódik. Amint az a karok vége fölé nyílás esik, a karok felemelkednek és zárják az 1-5 relais valamelyikét. Rajzunk a gépet abban az állapotban mutatja, mikor az beállítva, hogy időrendben egymás után működnek, vagyis először az 1., kissé utána a 3., majd az 5.kar zárja a maga relais-jét.
A relais-k a k kefét mozgásba hozzák ez pedig a mellette levő, félkörben elhelyezett 1-5. szeletek közül az 1., 3. és 5. szeleteket egymás után a fölöttük levő félköralakú fémlemezzel összeköti és így az 1., 3. és 5. szeletek érintkezésének időközében a jeladó relais-n (R) B telepből áram halad át. Ez a jeladó relais a kulcsot pótolja. Mikor áramot bocsátunk át rajta, akkor az antennában elektromos rezgések keletkeznek.
A jelek átvétele szintén géppel történik. Mióta a rezgéseket lényegesen erősíteni tudjuk, a felvevőben elég erős az áram arra, hogy a MORSE-gépet be lehessen kapcsolni. Siemens és Halske a MORSE-gépet úgy alakították át, hogy percenkint 160 szót lehet vele íratni. Az összes mozgó részek tömegét a lehető legkisebbre csökkentették, az óraművet elektromotor pótolja.
De az átvett jelek természetesen pontokból és vonalakból állnak és így az elolvasásuk nehézkes, ezért olyan felvevőket szerkesztettek, amelyek az átvett jeleket mindjárt közönséges betűkkel írják. A HUGHES-féle írógép, amelyet postahivatalainkban is használnak, azért nem felel meg, mert a kívánt sebességet nem lehet vele elérni. Minden tekintetben megfelel a Siemens-féle gyorsirógép, amely az előbb ismertetett jeladónak megforditottja.
A drótnélküli gyorstelegráfia szempontjából még fontosabb, hogy az állomást az idegen állomások jeleivel és a légköri zavarokkal szemben megóvjuk. Mindazok az intézkedések, amelyek erre a célra valók, itt fokozottabb jelentőségűek. Az antennával felfogott jeleket nem szabad közvetlenül a felvevő eszközbe vezetni, hanem az antenna és a felvevő közé még egy rezgő áramkört (önindukciós tekercsből és sűrítőből) kell iktatni amely az átveendő rezgésre van hangolva. Ez a sekundär kör az átvevőt az idegen rezgésekkel szemben megvédi.
Azt is könnyen megérthetjük, hogy a gyorstelegráfiát csak a rezgések erősítése tette gyakorlatilag lehetővé. Azon rövid idő alatt, amíg a Morse-féle abc pontja tart (1/100 másodperc), a felvevőbe elég enerigának kell jutnia, hogy az eszközök mozgásba jöjjenek.
Ezért erősítés nélkül a jeladónak aránytalanul nagy energiát kell kibocsátainia, ezt pedig lényegesen emeli a költségeket. Azonkívül a felvevőnek is igen érzékenynek kell lennie, de ez a beálló zavarok számát fokozza. A rezgések erősítésének az a foka, amelyet az elektroncsővel sikerült elérni, itt is mint a drótnélküli telegráfiának több más terén, fordulatot jelent.
Mende Jenő.
