Bécsből számlázott árukkal árasztják el az országot
A régi Monarchia keretében kénytelenségből türt gazdasági kizsákmányoltatásunk korszaka elevenedik fel most, amidőn az osztrák ipar és kereskedelem modern eszközökkel és jórészben saját gyámoltalanságunk által szállított fegyverekkel készül tönkretenni a hazai kereskedelmet.
Jóideje tapasztalható már, hogy az osztrák gyárak és kereskedelmi vállalatok ügynökei árasztják el az országot és a legkisebb község kereskedőihez is utat találva, közvetlen Bécsből történő szállítással teljesen kikapcsolják a hazai kereskedelem müködését.
Szerencsétlen adórendszerünk miatt ugyanis az a helyzet állott elő, hogy a magyar kereskedelem, ha ugyanolyan ügyes, szorgalmas és szakavatott is, mint az osztrák kereskedelem, nem képes az utóbbival versenyezni, minthogy az osztrák iparnak és kereskedelemnek jelenlegi adórendszerünk kedvezőbb helyzetet biztosít, mint a hazai kereskedelemnek.
Ha ugyanis egy detail kereskedő valamely árucikket be akar szerezni és ajánlatot kér egy bécsi és budapesti nagykereskedőtől, akkor azt fogja látni, hogy ugyanazon alapár mellett a bécsi nagykereskedő 3%-kal olcsóbban tudja az árut szállítani, mint a budapesti kereskedő, minthogy a Bécsből való rendelésnél csak egyetlen egyszer, a vámkülföldről való behozatal alkalmával kell forgalmi adót fizetni, a budapesti nagykereskedőnél történő vásárlás esetén azonban nemcsak a nagykereskedő által már egyszer megfizetett 3% forgalmi adót, hanem a nagykereskedő részéről történő eladásnál újból lerovandó 3% forgalmi adót is meg kell fizetnie.
Ez azonban nem az egyetlen előny, amelyet az osztrák cégek a hazai vállalatokkal szemben élveznek, mert hiszen a magyar kereskedőnek kereseti és jövedelmi adót is kell fizetnie, ezenkívül pedig regie-költségei is vannak, amelyek az osztrák cégeket nem terhelik.
Utóbbi időben azonban az osztrák vállalatok már ezzel a gazdasági térhódítással sem elégszenek meg, hanem nyersárukat szállítanak Magyarországra, ezeket az itteni kikészítő gyáraknál bérmunka útján készáruvá dolgoztatják fel és az így kikészített készárut közvetlenül Bécsből számlázva adják el a magyar vevőknek. Ennél a müveletnél is 3% forgalmi adó megtakarítás és legalább ugyanennyi kereseti és jövedelemadó megtakarítás mutatkozik az osztrák vállalatok javára, illetve a magyar vállalatok terhére.
Ha tekintetbe vesszük, hogy az utóbbi időkben kiélesedett verseny következtében hazai vállalataink mindössze 2-3% haszonra kénytelenek eladni, akkor nyilvánvaló, hogy egy 6%-os differencia, amely a külföldi vállalatok javára mutatkozik, a hazai cégek versenyképességét teljesen megszünteti, nem is szólva arról, hogy a hitelviszonyok Ausztriában sokkal jobbak, mint Magyarországon s így az osztrák cégek még a hitelnyujtás feltételei révén is fokozzák amúgy is nyomasztó fölényüket.
Ez a gazdasági jelenség pontosan megállapítható a forgalmi adó statisztikájából is, amely mint egy érzékeny müszer, pontosan leméri, hogy a hazai nagykereskedelem ma tizedrészét sem képes annak a forgalomnak lebonyolítani, amelyet 2-3 hónappal ezelőtt lebonyolított.
Sürgős intézkedésre van szükség, amely ennek az új gazdasági leigázásnak útját állja és a versenyviszonyokat ismét egyenlővé teszi.
