Irta: Kis Mihály
Külországokban, olyan vidéken, ahol sok a jó legelő, az a szokás járja, hogy a gazdák más vidéken megveszik a jó csikót, hogy azt a jó legelőjükön fölneveljék és igy aztán szép hasznot lássanak a legelőjük után.
Nálunk ezt a jó és hasznos szokást a háború előtt leginkább a Dunántúlnak déli és nyugati részén tapasztalhattuk. Az odavaló lakosok is leginkább a szomszédos osztrák területre jártak át választott és egyéves csikókért.
Az ország többi részén ez a divat nem birt lábra kapni.
Egyrészt azért, mert ha volt is legelő, az leginkább el volt hanyagolva; tönkre tette a liba, vagy heverő jószág járt arra éhezni, nemhogy csikót vagy növendékmarhát tartottak volna rajta. Másrészt pedig azért, mert egyéves vagy éppenséggel választott csikót nem igen szokás nálunk venni. Helyesebben mondva, a gazda nem meri megvenni a 8-12 hónapos csikót, mert nem tudhatni előre, vajjon lesz-e belőle valamirevaló ló, mire felnő. Ha vesz is, zsákban macskát vesz.
Igy van ez nálunk, ahol a gazdák nagyrésze még a csikó leendő apját, a csődört sem válogatja meg nagyon, nemhogy a kancákat. Akármilyen szedett-vedett kanca csikójától azután nem igen lehet várni, hogy értékesebb ló váljék belőle, mire felnő.
Sok tapasztalat és jó szem kell ahhoz, hogy az ember előre megmondhassa, ebből vagy abból a csikóból jó ló válik-e? Ezt is csak akkor, ha a csikó apját, anyját és a testvéreit ismerjük. Hiszen a gorombább hibákat már a csikón is észre lehet venni, az igaz: a hitvány, túlmagas lábakat, a vézna lábszárt, a lábak görbültségét valamely helytelen irányban, a térd és csánk gyöngeségét, a puha vagy meredek, esetleg túlhosszú, hibás állású csüdöket, a hibás patákat.
Megláthatjuk a csikón, ha nincs elég teste, ha hajlott a háta vagy túlhosszú; ha roskadt az ágyéka (dereka), túlrövid vagy csúnya a fara; ha túlnőtt (a fara magasabb az elejénél a marja táján); ha rövid, formátlan, alant hordott a nyaka és otromba, nehéz a feje.
De itt is vigyázni kell azonban, mert a csikó testének arányai mások, mint a teljesen kifejlett lóéi: a lábai aránylag magasabbak (hosszabbak); a csüdjei is, és ezek rendszerint meredekebbek. A marja alacsonyabb, csak később nő ki jobban. Ezért pl. a szopós csikó többnyire túlnőtt, vagyis farban magasabb. A test is vékonyabb, a szügy keskenyebb.
Amelyik csikó már választott korában olyan szabású, mint a teljeskorú ló, az ugyan nem sokat fog nőni, törpe, apró marad. Szabálynak vehető, hogy amelyik csikó egyéves korában 148 cm-nél alacsonyabb, az ugyan sohasem lesz magasabb 160 cm-nél, mire felnő. Ezt is jó tudni, mert a túl apró lónak az ára is apró szokott lenni.
Megmondom röviden, hol lehet nálunk jó csikót venni, ha adják: a tájfajta-szövetkezetekben, mert ott válogatott kancákkal és ménekkel tenyésztenek. A mezőhegyesvidéki Nonius-tájfajtából a háború előtt még Németországba is vittek választott és egyéves csikókat; még pedig borsos áron. Hát, ahol megvan a jól termő föld, mely a jó lovat neveli és az értelmes, tanulni és áldozni szerető gazdaközönség, ott tájfajtát kell alapítani.
