A hermelines nő a főkapitányságon.
Jim, a szerelem rabszolgájának szomoru történetét játszották tegnap este az Eskütéri Helikon-mozgóban mialatt a nézőtéren egy vígjáték első felvonása kezdődött meg. A többi felvonás szinhelye a főkapitányság központi ügyelete lett.
Az esti kilenc órás előadásnál a hármas számu páholy egyik székét egy elegáns hölgy foglalta el, aki alig helyezkedett el, máris fixirozni kezdte aranykeretes lorgnettjén át a szemközti páholyban ülő hölgytársaságot. Négy hölgy ült ebben a páholyban. Az egyiknek vállán gyönyörű szép hermelin boa pompázott. A magányos hölgy lornyettje állandóan efelé a páholy felé irányult és az első két felvonás alatt egy pillanatig sem figyelt a filmre, csak nézte, nézte a szép fehér boát. A harmadik felvonásnál nem bírta tovább.
- Mon dieux! – kiáltotta és egy pillanat mulva már ott állott a négy megriadt hölgy páholyában.
- A boám! Az én szép hermelin boám! – kiáltozta tört német nyelven és görcsösen kapaszkodott a fehér csoda után.
A megriadt hölgyek hangosan tiltakoztak a támadás ellen és pár perc alatt az egész mozi közönsége ott szorongott a páholy előtt. Telt az idő, a franci-magyar-német vita egyre erősebbé, a hangok egyre sikoltozóbbá lettek és nem lehetett folytatni az előadást. Végre is az ügyeletes rendőrtiszt avatkozott be és fölkérte a francia hölgyet, hogy hagyja el az idegen páholyt, amiről azonban ő hallani sem akart.
- A boám! – hajtogatta rendületlenül.
A hermelinos hölgy és társasága, amikor látták, hogy a botrányt másképp nem lehet levezetni, megkérték az ügyeletes rendőrtisztet menjenek át a közeli főkapitányságra. Ez meg is történt. A társaság autókra ült és egy rendőr kiséretében áthajtatott a főkapitányságra.
Este tíz óra után a főkapitányság központi ügyeletén szolgálatot teljesítő rendőrkapitány előtt aztán megoldódott a titokzatos boa-kérdés.
A francia hölgy erős lornyett rázás közepett előadta, hogy Emilie Manuiel-nek hívják, hajadon, párisi lakos, aki néhány hét óta tartózkodik Budapesten és egyik előkelő dunaparti hotelben van megszállva.
Nem először van Budapesten. A mult ősszel is itt volt, ugyanebben a hotelben volt megszállva és néhány heti itt tartózkodás után hermeli boa nélkül utazott vissza a szajnaparti kisvárosba. Gyönyörű hermelin boáját ellopták akkor egy ötórai teán és hiába kereste, hiába jelentette a rendőrségen, nem került többé elő.
- De most megismerem. Ez az. Ez az én gyönyörű boám. Megismerem mindjárt. Halványkék bélése van és tizenkét farkincája.
- Itt van, nézze meg jól, - fakadt ki türelmét vesztve a hermelines hölgy és letette boáját a rendőrkapitány asztalára. Nézték forgatták a boát.
Régi divatu rózsaszinü bélése volt és tizenöt farkincája.
Mademoiselle Emilie Manaiel nagyot, keserveset sóhajtott és zokogva kért bocsánatot a meghurcolt uriasszonytól.
