Két dolog tünik erősen a szemünkbe.
Künn a mezőn panaszkodnak a földmívelők, hogy a jó terméskilátások után a péterpáli nagy hőség kedvezőtlenre változtatta a termést.
Még a mult évinél is jobb termést vártunk.
Azt hittük, hogy 23 millió métermázsa búza lesz az idei termés. Hej, de sokan irígyelték már a gazdákat. Hogy is ne, mikor – a szocialista újság szerint – nem a gazda érdeme a jó termés, hanem a napé, mely a maga melegével megérleli a gabonát.
Most ugyancsak csődöt mondott ez a szocialista igazság, mert épen a nap melege tette tönkre majdnem országszerte Péter-Pál körül a gabonatermést. A sok eső után hirtelen jött a forróság s megszorult a szem. Ez okozta, hogy bizony most csak 14 millió métermázsa búzára lehet számítani.
Kilenc millióval lesz kevesebb, mint tavaly volt.
Ez magában véve is 180 millió aranykorona veszteség az országra. Ha ehhez hozzá számítjuk még a többi gabonafélében okozott kárt, akkor hozzávetőleg 250 millióra becsülhetjük azt a hiányt, mellyel kevesebb lesz az idei termés a tavalyinál. Szóval gabonafélékben annyit vesztett az ország a forró napsütés miatt, mint az egész külföldi kölcsön.
A másik szomorú jelenség, mely szemünkbe ötlik, a gyáripari munkások, továbbá a fővárosi kereskedők és iparosok követelése. A gyári munkások a munkanélküliség miatt panaszkodnak és munkanélküli segélyt követelnek az államtól, melyet az ő vezéreik tettek tönkre a forradalommal. A boltosok viszont a boltbéreknek havi részletekben való fizethetését követelik az államtól.
Ha az ember az újságokat olvassa, csak úgy ordít hasábjaikról a sok követelés. A városokban mindenki az államtól követel.
S a két jelenséget összehasonlítva, megint csak azt látjuk, hogy mindenki követel az államtól, csak a leginkább károsult földmívelők nem. Szocialisták, merkantilisták, munkanélküliek, kereskedők, gyárosok és bankhivatalnokok – mind az államtól követelik a segítséget.
Hát a földmívelőkön ki segít? Senki.
Sőt úgy gondolkoznak a jó liberális és szocialista urak, hogy – ha rossz is a termés – a földmívelés fizessen még több adót, hogy legyen miből tartani nemcsak az államot, hanem a forradalmakban és követelődzésben kifáradt liberális szocialista társaságot is.
A mezőgazdaság nem követel segélyt, mert a földmívelők a maguk becsületes munkájával kívánják megkeresni a kenyerüket, és belátják, hogy a beteg államot nem lehet csontig lerágni.
De jó lesz fölhagyni e követelőzéssel a másik oldalon is, mert még sem lehet az állam fejőstehén, melyet egyik csak abrakol, a másik meg csak fej. A tehén elapad majd, ha az abrakoló is fejni akar.
