Jön a sáska!

Jön a sáska. Már itt is van. A tiszántúli meg a hevesi gazdák az olasz sáska ellen védekeznek. De megjött a marokkói is.

Van mi ellen harcolni, mikor két nemzetiségű féreg is megtámadja a szegény magyar gazdát. A földmívelésügyi miniszter intő szavát a mult évben, mikor még kevés volt a féregből, nem fogadtuk meg. Pedig akkor még könnyebb lett volna az írtása.

Most, mikor nyakunkon a nagyobb veszedelem, már kapkodunk. Most megfogadjuk a tanácsát, hogy összefogva, szövetkezve fogjunk a sáskapusztításhoz. Minden egyes gazda tegye meg a kötelességét és vegyen részt a védekezésben, mert csak így sikerül megszabadulni a pusztító veszedelemtől.

Olasz meg marokkói sáskáról beszélünk.

Pedig jön ám még ezeknél is kártékonyabb sáska: a búzaspekuláció.
Pár hét óta figyeljük s mindjobban mutatkozik, minél inkább közeledik a cséplés ideje. Ocsúáron akarják megvenni az acélos magyar búzát.

Hetek óta nyomják le a búza árát, hogy mire a gazdának eladója lesz, a mese országában legyen már a 360 ezer koronás ár, ahol két hónapja járt a búza ára. Az új búzát már 230-240 ezer koronáért veszik. Ha ezt a papirértéket átszámítjuk békekoronára, akkor 13 koronát kapunk. Még egy koronát csúszunk lefelé s elérkeztünk a kilencvenes évek katasztrofális búzaárához, a hatforintos búzaárhoz.

Az olasz sáska nem tud annyi kárt tenni mezőinken, mint amekkora veszedelemmel fenyegeti ez a hatforintos spekuláció mezőgazdaságunkat. Ezt ölbetett kezekkel nem lehet nézni. A hagyományos gazdaközönyt itt le kell rázni magunkról, mert különben torkunkra röpül a sáska.

Védekeznünk kell a spekuláció ellen.
De hogyan? A kormány már időben felszabadította a gabona külforgalmát. Teljesen szabad minden mezőgazdasági termény kivitele a külföldre. Szabad a búzáé is.

A korán meginduló kiviteltől mindenesetre várhatunk árjavulást. Csakhogy az a baj, hogy a Futurán kívül csak a kereskedőknek van külföldön összeköttetésük. A spekuláció pedig épen részükről jön. Ha a gazdák meg volnának szervezve a kiviteli értékesítésre, nem szorulnánk rájuk.

---

Azt hozzák föl, hogy rengeteg amerikai búza jön Európába, még pedig nagyon olcsón. Nem érdemes drágán venni búzát. De nézzük csak, hogy is állunk azzal az amerikai mumussal?! Az amerikai kormány csakugyan át akarta hozni pár millió mázsa fölöslegét veszteségre, de a törvényhozás leszavazta ezt a tervet.

Okulva ezen, a jövőre csökkentik Amerikában a búzavetésterületet. Jövőre tehát nem kell félni az amerikai búza nagyarányú átözönlésétől. Most pedig négy dolláron felül van az ára Amerikában, itt meg három dollár sincs az új búza ára. Hogyan jönne hát ide a négydolláros búza versenyezni a háromdollárossal?

Mindennél fontosabb, hogy a magyar búza sikérminőség dolgában mindig első marad a világon. Mindebből látható, hogy a hatforintos búzaárra irányuló spekuláció mesterséges dolog. A gazda bőrére folyik itt a játék. De ép ezt nem szabad tűrni a gazdáknak.

A hatósági árszabályozás ideje elmult. Nem is kívánjuk vissza. Hatósági gyámkodás helyett önsegély alapján kell a gazdáknak magukon segíteni. Országosan meg kell szervezni a szövetkezeti gabonaraktárak rendszerét, hogy ne legyen kiszolgáltatva a pénzre szorult kisgazda a spekulációnak.

A dolog nem megy könnyen. De bármilyen nehézségek árán is össze kell fogni, szövetkezni kell a gazdatársadalomnak, hogy megmenthesse a gabonatermelés jövőjét s vele a magyar mezőgazdaságot is.

Ez mindennél fontosabb feladat s ebben bizton számíthatunk az agrár parlament és a földmívelésügyi kormány támogatására. A cselekedeteknek azonban a gazdáktól kell jönni!