Bíró: Szedlacsek (Csehország) A csapatok így állottak föl:
Magyarország: Barta I.-Rudas, Beleznai dr.-Keserü II.-Vértes, Wenk, Halász,
Olaszország: Cabella (Sturia-Genova)-Del Guidice (Paternope-Neapel), Gavoglio III. (Andrea Doria-Genova)-Vasallo (Sturia-Genova)-Gavoglio II. (Andrea Doria),Valle (Sturai-Genova), Della Casa (Sturia-Genova).
Kezdés után néhány másodperccel Wenk süvítő lövése a kapufa fölé megy, majd csakhamar Halász megszökik s lövése a kapufáról a mögötte szabadon álló olaszhoz pattan. Ez leúszik s hiába vált a magyar védelem, az üresen álló olasz csatár védhetetlen gólt lő. Leírhatatlan az olaszok öröme.
A magyar csatársor Wenk vezetésével fáradhatatlanul támad, de lehetetlenné tesz minden akciót az olaszok leírhatatlan durvasága, amit a bíró nem igen mer megtorolni s amint a mieink nagy önuralommal csak kevéssé viszonoznak. A gyanúsan rövid félidő vége felé Wenk keresztül verekszi magát a védelmen s kiegyenlít.
A második félidő a mi fölényünket hozta meg, Vértes szökteti Wenket, aki megszerzi a vezető gólt. Rudas a pálya felénél szökik ellenfelétől s beviszi a labdát. Két gól előnnyel már mi is jobban merjük visszaadni a durvaságokat s csinos kis box csaták folynak le. Egy ilyennek eredményekénk Vallei s engem a bíró kiállít.
Kifelé úszom már, amikor Valle dühösen hátulról hozzám vágja a labdát. Erre engem – mint türelme jó fiút – visszaint a bíró s csak Vallet állítja ki. Rögtön erre szabaddobás, amiből Wenk a negyedik gólt lövi. A gólok számát Vértes és Keserű hátra növelik. A csata tombol.
Wenken csatakokban fityeg a dressz, Halász homlokán gyönyörű daganat díszlik. Vallenek az előbb hozzám vágott labdát egy tumultusnál kellőleg viszonzom, mire mindketten "pihenni" megyünk. Keserű jön hátra bekknek s a négy méteresnél összemegy a csatárral. Kiállítja a bíró négy méterest ad. Erre mindhárman visszamehetünk a vízbe.
Energikus magyar támadás közben a bíró füttye a csata végét jelenti. Az olasz csapatban van technikája, tűrhetően úszik, de ezzel a védekezéssel angol bírónál mindenki csak egy fél percet játszhatna. Nálunk Wenk és Keserű voltak a legjobbak, Vértes – bár fáradhatatlanul mozgékony volt – nem tudta feledtetni Fazekast.
Barta kitűnő volt. A két lövést nem foghatta. Néhány igen veszélyes helyzetet mentett. Kiúszásai idején valók, kiadással elsőrangúak. Az első félidőben zavart volt egy kicsit a csapat a kapott góltól és "pofonoktól", de a másodikban mindenki megtalálta a helyét.
