A gyomrot kibélelő nyálkahártya ráncos, a ráncok nagyjában hosszirányúak és a gyomor megtelődésekor elsímulnak, kivéve a nyomor kis görbületén levőket, melyek valamivel erősebben fejlettek, szabályosan hosszirányúak és párhuzamosak.
A gyomortartalom főképp ezek mentén halad tovább a gyomor vége irányában, ezért ezt gyomorpályának (LENHOSSÉK; Magenstrasse, WALDEYER) nevezik; amig ennek redői a mozgást elősegítik és irányítják, eddig evvel szemben a gyomor nagy görbületén a szabálytalan, hálózatszerű nyálkahártya ráncok inkább megnehezítik a gyomor tartalmának továbbmozgását.
Egyesek kétségbevonták a gyomorpálya létezését, de úgy emberi, mint emlős háziállat: kutya-, macska-, ló-, sertéshullákon a formalinnak a véráramba való ömlesztésével helyzetében rögzített vagy még életmelegen boncolt gyomron kimutatható jelenléte, csupán kivételesen a teljesen kitágult gyomron hiányzik, ahol a gyomor ráncai elsimulnak.
A nyelőcsőnek a gyomorba való nyílásánál a candiánál, rendszerint négy hosszanti ránc alakjában húzódik a gyomor végéhez, a pylorushoz;a két szélső ránc néha magabbrabbra emelkedik és harántirányú összeköttetések a ráncok között nincsenek.
ASCHOFF, BAUER 1 és mások részben kísértetes vizsgálatokkal megállapították, hogy a gyomorfekélyek kedvenc helye a gyomorpálya, a nyálkahártya sérülései ezen a helyen gyógyulnak legnehezebben, úgyhogy a gyomorpálya nemcsak élettani, hanem kórtani szempontból is nagy jelentőségű.
Dr. Zimmermann Ágoston.