|
Méregdrága minden, de mulatni nem lehet
- A Hétfői Napló tudósítójától.- A ligeti szórakozóhelyek közt mindig keresett hely volt a Jardin de Paris, melynek műsorát hajdan kitűnő írók állították össze, melyet egykoron gondosan vezettek és ahol mindig éberen vigyáztak arra, hogy a látogatók pénzükért kapjanak is cserébe valamit. Világhírű nemzetközi számokat szerződtettek, bravuros táncosokat hoztak, olyan artistákat, akik a varsói Alhambrában éppen ugy ünnepelt emberek voltak mint a párisi Pigals-ban, vagy a kairói Palacé-ban. Amilyen nagyszerű volt valaha a jardin, olyan sivár és szomoru ma.
A felszolgált ételek ehetetlenek, ezzel szemben legalább méregdrágák, a műsor élvezhetetlen, de van egy előnye: a belépőjegy vagyonokba kerül. Hiába toborozták össze a legdivatosabb szinészeket és a legtöbbet szereplő kabaré és szinházi irókat, ezek olyan silány, szánalmas programmot produkáltak, amilyet még ebben a mai ötlet-szegény világban se fogadtak el. Ezt a direkció hamarosan be is látta és a nagy garral hirdetett irodalmi vezetőt elcsapta, szerződtettve helyette egy másikat. Mindez azonban édeskeveset használt. Ugyanilyen tárgyilagos elismeréssel kell szólanunk a Tabarin-ról is. Ide külön igen jelentős belépődíjak vannak. ( Egy páholy ára csekély hatezer korona. ) hogy mit lát a közönség? Táncolnak az öreg, régi díszletekkel eléktelenített színpadon és táncolnak a parketten. Ismert az összes pesti „lokálokat” végigjárt artistanők gyülhelye ez a táncpalotának csufolt valami, Benn: jazz-band, künn: cigány-band: rémes lárma, zaj, valami bántó tumultus és bántó végletek.
A Jardin de Paris-ban a szolidság ismeretlen fogalom, amit ma más helyeken is nehéz megtalálni. Siberek, táncosok, könnyen keresők találkoznak ma ebben a lokálban, melyet röviden a siberek kertjének neveztek el. Az árak olyan horribilis módon felszöktek, mint az egyes tőzsdei papirok és azokat megfizetni rendes jövedelmű földi halandóknak lehetetlen.
A mult évben – megalakitása óta – még francia névre hallgatott ez a ligeti varieté, amely az idén keresztségen ment át és most Nyári Orfeum néven kerül elkönyvelés alá. Ujat, érdekeset, komolyabban figyelemreméltót itt se láthatunk, de valamivel szórakoztatóbb mint a Jardin.
A pesti nyári éttermek közt mindig elsőnek emlegették a Gundel vendéglőt, amelyet bizonyos megbecsülés vett körül. Tradiciója és presztizse volt ennek a vendéglőnek, messzi kivált a többi nyári lokál közül, amely az idén – szomoruan iktatjuk ide, - sokba vissza maradt. Az árak itt is világrekordra törekszenek és az ételek se olyan abszolút jók, mint régebben. A liget mulatóhelyekre, vendéglőkrem barokra és kabarékra az idén rossz idő jár. A közönség nem ül kocsira, de még a villamosra se, mert minden közlekedés rettenetesen megdrágult és a költségek igen magasra szöktek. Az éttermi árakat nem lehet követni, a szórakozóhelyek látogatásához pedig kisebb vagyonok kellenek. Nincs élet a ligetben, nincs forgalom, nincsenek lármásm színes tumultusok, vége az éjszakai kocsikorzóknak, vége a virágcsatáknak, vége mindennek, ami nyáron karaktert adott ennek az egykoron pompás városnak. Hogy milyen részvétlenség uralkodik a ligeti kabarék iránt, arra mi sem jellemzőbb, mint az, hogy valamely este a Lomb-szinpad nem tartott előadást, mert egyetlenegy jegyet se vett senki sem, noha ezen az estén eső se volt. Mindenki panaszkodik a tulajdonosok, alkalmazottak, szinészek, táncosnők, mutatványosok, szóval sir a liget, mert a pesti közönség kénytelen volt lemondani erről a szerény polgári szórakozásról is. |