A nehéz pályán hősies küzdelmet vívott a két csapat a győzelemért. – A támadások mindkét részen eredménytelenek maradtak. – Molnár, Orth és Hirzer biztos helyzetekben hibáztak. – Plattkó csodásan védett és oroszlánrésze van a döntetlen eredményben. – Védelmünk biztosan állott a lábán. – Csatársorunk az első félidőben frontban volt, a második félidőben ellanyhult. – A magyar csapatot melegen ünnepelték.
Döntetlen… Ez a hír száguldotta be vasárnap a fél világot. Mert ne higgyük, hogy csak a mi kis Csonka-Magyarországunkat, sőt nem is csak a régi Nagy-Magyarországot és Olaszországot érdekelte a tegnapi olasz-magyar mérkőzés eredménye.
Még az éjjel folyamán eljutott a genovai 0:0 az európai kontinens minden országába; elvitték ezt mindenhová a modern kor közvetítői, a távíró, a telefon és a rádió. S ahol hallották az eredményt, bizonyára mindenütt csak megbecsüléssel emlegetik a magyar csapat derekas teljesítményét. Mert az volt. Becsületes, derekas, magyar eredmény.
Délután fél 3 órakor érkezett a magyar csapat az FC Genova pályájára, ahol a meccs kezdetére már mintegy 15-20.000 főnyi közönség gyűlt egybe. Ennél nagyobb számú közönség eddig csak az Olaszország-Hollandia mérkőzésen jelent meg.
A pályára érkező magyar csapatot óriási éljenzés fogadta; egetverő lett azonban az „eviva”-hullám, amikor az olasz csapat lépett a pályára. A magyar csapat tartalékaival együtt jelent meg, akik minden eshetőségre készen, szintén dresszben nézték végig a meccset.
Forster (Svájc) bíró jelt ad a mérkőzés megkezdésére. A két csapat a következő felállásban foglalja el a helyet:
Magyarország: Plattkó (MTK) – Fogl II. (UTE), Fogl III. (UTE) – Kertész II. (MTK), Baubach (UTE), Blum (FTC) – Braun (MTK), Molnár (MTK), Orth (MTK), Hirzer (Törekvés), Weisz (Törekvés)
Olaszország: Trivellini (Brescia) – De Vecchi (Genova), Caligaria (Casale) – Allberti (Torino), Barlando (Genova), Barbiesi (Genova) – Bergamino (Genova), Cevenini III. (Internationale), Santamaria (Genova), Baloncieri (Alessandria), Migliavacca (Novara)
A pályaválasztásnál az olaszoknak kedvezett a szerencse. De Vecchi választ s a magyar csapat kerül a széllel szembe. Mi kezdünk s eleinte csak tapogatódzik a csapat a hosszas esőzéstől csúszós, agyagos pályán, amelyet a gondos rendezői kezek nem tudtak teljesen rendbe hozni.
Az olaszok természetesen már az első percekben a legteljesebb tűzzel dobják magukat a küzdelembe, de a magyar védelem sziklafalként áll a helyén s visszaveri a támadásukat. A mieink stílusa nehezen bontakozik ki, a támadások vontatottak, a mezőnyben pontosan mennek a passzok, a kapuk előtt azonban megszakad a lánc, az olasz bekkeken lehetetlen áttörni.
Végre a 6. percben Braun lefutása sikeresen átjut az olasz védelmen, pontos beadása a tisztán álló Orth elé jut, aki azt kapásból akarja lőni, a döntő pillanatban azonban az agyagos talajon megcsúszik és lövése a kapu mellé jut. Ezzel azonban megtört a jég. Csatársorunk a halfsor agilis támogatásával sorra vezeti a szebbnél-szebb támadásokat és sok dolga van Trivellininek és Calligarisnak, a lövések azonban messziről jönnek s így nem veszélyesek.
Mintegy 20 percig tart a magyar csapat fölénye minden eredmény nélkül. Ekkor ellenállhatatlanul következett az olasz ellenakció. Az olasz csatárok, tüzelve a közönség hihetetlenül lelkes „viva” kiáltásaitól, teljes hévvel dobják magukat harcba, de a két Fogl, mint két kalapács üt szét közöttük, s kapunk nem jut veszélybe.
A 35. percben szabadulunk csak fel a nyomás alól, amikor Weisz a védelemtől kapott labdával lefutja kissé előrehúzódott olasz halfját, Hirzerhez centerez, aki lefut a kapuig, de az eléje futó Trivellinitől zavarva a kapu mellé plaszírozza a labdát.
Az utolsó tíz perc ismét az olaszoké, támadásaik ekkor már veszedelmesebbek s Plattkónak néhány bravúros védésre is van alkalma. Nehéz perceink vannak, amelyektől csak a bíró sípja szabadít fel, aki a félidő végét jelzi.
Az olasz csapat a második félidőre változott összeállításban állott fel. Bergamino helyére, akinek régi lábbaja kiújult, Monti (Padova) állott be. A mieink nagy tűzzel kezdik a játékot; a halfsor most van elemében; Kertész II. – Baubach – Blum valósággal tömi a csatárokat labdával. A belsők azonban túlkombinálják a helyzeteket, emellett Molnár félénkségével is elront mindent.
Braunt és Weiszet – sajnos – ebben a félidőben elhanyagolják és részben ennek tudható be az eredménytelenség. Körülbelül 20 percig tart a magyar fölény, ameddig még szilárdan bíztunk a mieink győzelmében. Ekkor volt még egy komoly esélyünk; Orth azonban a bekkektől zavarva félrelőtte a labdát (15. p.)
A félidő második részében azután nem csak az a reménykedésünk veszett el, hanem csak igazán Plattkó csodás művészete és önfeláldozása, segítve Fogl Károly rettenthetetlen közbelépéseitől mentette meg kapunkat az olaszok győztes góljától.
Az olasz csapat a játéknak ebben a részében mutatta meg hogy mit tud. Halfjai, mint a nyulak, száguldottak a pályán s az általuk elszedett labdákkal a következő pillanatban már a csatárok termettek a magyar kapu előtt.
Az első komoly veszedelembe a 25. percben jutott a magyar kapu, amikor a híres olasz jobbszélsőnek, Migiliavaccának sikerült lefutnia Blumot, majd Fogl III.-at is és egyedül állott szemben Plattkóval. Lőtt, az olasz közönség már gólt üvöltött, Plattkó azonban az utolsó pillanatban kornerre nyomta ki a sarokba helyezett éles lapos lövést.
A kornert kivédjük, de kapunk nem menekül az ostromzártól. Az izgalom a forrpontra hág; a közönség artikulálatlan hangzavarba sarkallja csapatát újabb és újabb erőfeszítésre. Plattkó és a Foglok, de Blum és Baubach és Kertész is a helyükön vannak.
A 42. percben azonban Cevenininek mégis sikerül áttörni, Plattkó azonban csodásan védi félmagas labdáját. Ez feltüzeli a magyar csapatot, ismét lefut csatársorunk az olasz kapuhoz; két jó helyzetünk is van; de semmi sem sikerül. Megszólal a bíró sípja és megfosztja utolsó reményeitől a gólra szomjazó fanatikus közönséget, de a mi kis magyar kolóniánkat is.
