A háziipari cikkek értékesítésének lehetősége mindinkább csökken. A versenyben különösen a lengyel és a cseh árú rontja a külföldi eladási lehetőségeket.

Az osztrák korona javulásával a wieni piacot veszítjük el, mert a csehek kényszereladásokat eszközölnek, a lengyel pénz pedig annyira rossz s a lengyel munkás, mint a háború előtt, úgy most is annyira kis igényű, hogy sokkal olcsóbban adhatja árúit mint mi, ahol a stabil korona mellett a közszükségleti cikkek ára napról-napra emelkedik s ma már ott tartunk, hogy munkásaink hetenkint újabb és újabb fizetésemelési, illetve béremelési igényekkel lépnek fel.

A fűzvessző, mely 0.03 jegyzésű korona mellett 50-60.000 koronáért termeltetett le métermázsánkint, ma már 120-150.000 korona. Ezt is előre nem látó egyének talán öntudatlanul cselekedték, megadván a lehetőséget a hántolt fűzvesszőnek külföldre való kiszállításához és ezzel a kosár termelési árát 3-4%-kal felemelték. Ilyen körülmények között, amikor hovatovább az összes raktárak tele lesznek kosarakkal, még mindig vannak, akik kosarakat akarnak behozni az országba. 

Különleges, szép dolgokról beszélnek, kókusz-lábtörlőkről, pálmakosarakról, kerti sátrak vázairól írnak a kiviteli bizottsághoz áradozó leveleket csak azért, hogy a rebach meglegyen, felrúgják a magasabb szempontokat és csökkentik a magyar munkás kereseti lehetőségét.

A kókusz-lábtörlőt már itt is készítik, de pótolható az a bőrhulladékból készített csinos bőrlábtörlővel. Pálmakosarak helyett a nád, pedig nád- és gyékényfonatú tárgyak hozhatók forgalomba, kerti ernyők szerkezetét szintén készíti egyik budapesti cég. 

Mire való tehát a kapaszkodás a külföldi árúért, mikor az a magyar munkás kárára hozható csak be. 

Míg iparpolitikánk nem éri el a Balkánnak mondott műveletlenebb, de előrelátóbb keleti népek nivóját, ahol mindent elkövetnek, hogy a be- és kivitel iparuk érdekeit ne sértse, mindaddig lesznek pangó szakmák és kivándorló munkások.
(S.)