Beruházási kölcsönre van szükség az ország talpraállitásához

Beck Lajos nemzetgyülési képviselő nyilatkozata a kölcsönről 

Magyarország pénzügyi helyzetének szanálásához feltétlenül kivánatosnak tartja mindenki a megfelelő feltételek mellett adott külföldi kölcsönt. Hegedüs önerőnkből kiépitendő pénzügyi reformjának bukása óta ez a gondolat beidegződött a magyar közvéleménybe. És hibásan a fősulyt a kölcsön nagyságára fektették, a laikusok abból indulván ki, hogy magának egy nagyobb szabásu külföldi kölcsönnek rendelkezésre bocsátása radikálisan orvosolhatja bajainkat.

Megfeledkeztek azonban a külföldről szerzendő kölcsön azon nagyobbik jelentőségéről, amely Európa gazdasági életének, pénzforrásainak a magyar gazdasági életbe való bekapcsolódásában fog jelentkezni. 

Nem a 250. vagy 650 millió aranykoronán fordul meg jövendő sorsunk, hanem a hitelnek, a bizalomnak azon a megujulásán, amely egy ilyen kölcsönnek elnyerése után fog jelentkezni. 

Én tehát abban a tényben magában, hogy a külföld nagy gazdasági erőtényezői hajlandók egyáltalában felvenni a gazdasági összeköttetést Magyarországgal, látom egy kölcsönnek legnagyobb jelentőségét. 

Maga a kölcsön akkor volna az ideálisnak nevezhető, ha gazdasági életünk helyreállitására olyan beruházási kölcsönt is nyerhetnénk, amely elmaradt gazdasági életünk felszereléséhez és felvirágzásához elengedhetetlenül szükséges. Mert a gazdasági élet pangásának, ennek következményekép fizetési is külkereskedelmi mérlegünk passzivitásának, állami háztartásunk óriási deficitjének és pénzünk értéke ingadozásának alapoka termelésünk fokozatos lezüllésében keresendő.

Megtanitott arra Kennes, hogy a pénzügyi tudomány legelső tudósai és gyakorlati emberei hiába törik a fejüket a budget kiegyensulyozásán, vagy a pénz értékének emelésén, vagy állandósitásán, a bajt nem a láz elnyomásával, csak a betegség gyökereinek orvoslásával lehet gyógyitani. És minden rendbe jön, ha egy állam többet tud termelni, mint amennyit fogyasztani kénytelen. 

Megtanulták ezt az igazságot a háboru óta az összes nagy és kis államok, győzők és legyőzöttek. Csak Ausztria, Cseh-Szlovákia, Bulgária példájára kell tekinteni. Mi öt éven át nem akartuk ezt megérteni. És mi, akik parlamentben és sajtóban évek során át hangoztattuk a termelést célzó inflációs politika szükségességét: álmokat kergető, aranyat csináló alkimistáknak csufoltattunk.

És ime most, amikor idejöttek a külföldi szakértők, hogy tájékozódjanak Magyarország teljesitő képességéről, csodálkozva kérdezték tőlem és nem egy férfiutól, akit meghallgattak: miért hagytuk elvonulni fejünk felett a legértékesebb esztendőket anélkül, hogy kisérletet tettünk volna folyton értéktelenedő pénzünknek reális, termelő értékekbe való befektetésére?

Nekik nem mondhattuk, hogy egy végzetesen balkezes pénzügyi politika intézői nem akarták meglátni a szomszédos példákat, nekik nem adhattunk igazat, amikor azt kérdezték, miért nem fektettük papírkoronáinkat állami üzemeink ujjáteremtésébe, vasuti és uthálózatunk kiépitésébe, természeti kincseink kihasználásába.

De ma, amikor kiderült, hogy a pénzügyminiszter által tervezett időnek fele alatt, a tervezett összegnek felénél kisebb kölcsönnel kell talpraállásunkat erőltetett ütemben megkisérelni anélkül, hogy ugyanakkor segitséget kapnánk termelő erőink kifejlesztésére: ma, elénk mered és választ követel a kérdés, rábizhatjuk-e az elkövetkező sorsdöntő időszakban gazdasági jövőnk kérdését azokra, akiknek osztozniok kell az elmult évek felelősségében? 

– A januári nemzetgyülési tárgyalásokon első sorban e kérdés felett kell döntenie a parlamentnek. Nem csupán a nyujtandó kölcsön feltételeit kell mérlegelnie, hanem azt az egész szanálási tervet, amelyet a pénzügyi kormányzatnak a kölcsönnel összefüggésben elő kell terjesztenie. Mert hiábavaló lesz óriási erőmegfeszitésünk a jövő év első négy hónapjára nyujtandó belső kölcsön előteremtésére, hiába lesz a külföldi kölcsön nagy tehervállalása, ha nem tudjuk biztositani ezen áldozatok árán a jövőre gazdasági életünk biztosabb alapokra helyezését.