A kormány fölhatalmazása folytán a Devizaközpont az elmult héten fölszólította az importőröket, hogy jelentsék be, vajjon reflektálnak-e a július 31-ig beérkezett árukra igényelt devizákra. Ha igen, úgy megkapják azokat azzal a bizonyos 50 százalékos felárral, ami természetesen egyenlő a belföldi magyar korona-kurzuson kiszámított devizával.

Most dolgozzák föl az eddig beérkezett válaszokat és ha ezt az egész anyagot földolgozták, akkor a Devizaközpont ujabb körlevélben arról fogja érdekelteket értesíteni, hogy ugyanazt a procedurát fogja megcsinálni azoknál az igényléseknél, amelyeket augusztus 31-ig nyujtottak be, illetve ismertek el. Ily módon a Devizaközpont hátraléka fokozatosan megszünik és hátramarad csupán a folyó devizaigénylések ügye. 

Ezekre vonatkozólag úgy értesül a Hétfői Napló, hogy a pénzügyi kormányzat teljesen meg akarja szüntetni a külföldi és belföldi korona közötti különbséget és kizárólag egyféle kurzus alapján fogja kiutalni a devizákat. Kivételt csak néhány igen fontos közszükségleti cikknél csinál. Ha a kormánynak ez a szándéka tényleg megvalósulna, akkor beléptünk tulajdonképen a szabad devizakereskedelem korszakába.

Ha nincs különbség korona és korona között, legföljebb csak annyi, hogy a Devizaközpont útján szerzett valuta drágább, mint az, amit a magánforgalomban, jelenleg „zúgforgalomban” lehet kapni, akkor fölösleges a Devizaközpont egész intézménye és újból be kellene vezetni a bankközi szabadforgalmat. Itt a Devizaközpont legföljebb ellenőrző szerepet játszhatna, hogy a devizákat és valutákat tényleg arra szoruló kereskedők és gyárosok kaphassák.

Ha fen akarják tartani a Devizaközpontot a mai szervezettségében, akkor annak csak úgy van értelme, ha az ott kapott deviza olcsóbb, mint a zúgforgalomban, nem, amint mondják „nemzeti ajándék”, mert a nyersanyagok után jogosan kiutalt devizáknak olcsóbbaknak is kellene lenniök, mint a rendes árucikkekre kapott devizáknak. Mert amíg a nyersanyagból készáru lesz, addig még sok retortán megy keresztül és rengeteg forgalmi adót és egyéb állami megterheléseket kell fizetni, míg a külföldről behozott készáruk mindjárt forgalomba is hozhatók. 

A készülő devizarendeletnél vegye figyelembe a Devizaközpont azt a különbséget, ami a készáru és nyersanyag között fennáll és nem elegendő egyedül annak a fogalomnak a meghatározása, hogy „csakis elsőrendű életszükségleti cikkek után” lehet olcsó devizát kiadni. 

Ha a kormány meg akarja szorítani a devizakiutalást ám jó, de tegye ezt úgy, hogy a magyar földolgozó iparnak abból kára ne legyen. Mert a nyersanyagbeszerzés rendkívül fontos probléma volt a multban és marad a jövőben is.