Hogy valaki elmés, okos ember lehessen, nemcsak jó elméje, hanem jó – orra is kell, hogy legyen! Legalább is a klinikai megfigyelések azt bizonyítják, hogy az orr, megbetegedése esetén igen gyakran megváltozik az egyén egész intellektuális képessége és jelleme. A baj okát az orvosi tudomány az orrüreg nyálkahártyájának hurutos állapotában keresi, amely megakadályozza az agy nyirokereinek közlekedését és ennek következtében az agy rendes táplálkozását.
Az agynak ily módon bekövetkezett gyöngülése természetesen befolyásolja az egész szerv müködését, amely meglassudik s igy az agy a szellemi munkára alkalmatlanná válhatik. Gyakori jelenség ez az iskolásgyermekeknél, akik közt sok a nehéz felfogásu, szórakozott és feledékeny, de amely tulajdonság igazi okát leginkább az orrüreg különféle megbetegedéseiben kell keresni.
Orrbetegség jelenlétére vall az is, mikor a gyermek nyitott szájjal alszik, tanulás közben figyelmetlen és elméjét fegyelmezni nem tudja. Voltak esetek, mikor ezek az agybeli zavarok annyira fokozódtak, hogy csaknem a hülyeség és az elmekór szimptómiáit mutatták. Az aszthma némely alakját, amelyet nem a lélegző szervek megbetegedése idéz elő, már a legrégibb korban bizonyos orrbántalomnak tulajdonították.
Zsenge gyermekkorban az ugynevezett „adenoid vegetáció”, ezek a husos, szivacsszerű, vérből való álképződmények, ha eldugaszolják az orrüreget, igen gyakran süketségei is idézhetnek elő. Nem szükséges tehát bővebben bizonyítani, hogy az ember szellemi fejlettsége és képessége mennyire függ az orr és általában a szaglószerv egészségétől.