Amikor a Gizella-téren járva néhány pillanatot áldozunk Vörösmarty márványszobra előtt a nagy költő dicső emlékének, amikor az Erzsébet-téren szemeink áldólag pihennek meg az emberiség nagy jótevőjének, Semmelweisnak és a felsőbb leányoktatás uttörőjének, Veres Pálnénak rokonszenves márványalakján, amikor ünnepi hangulatban a mórstilü Vigadó lépcsőzetén felhaladva, szemeink Vénusz istennő szobrának igéző szépségétől megittasodnak, mindannyiszor egy olaszországi város jut eszünkbe: Carrara.

Magában véve Carrara egy jelentéktelen város Massa e Carrara tartományban, hét mértföldnyire a Liguri-tengertől. Szép kis templomán és szobrász-akadémiáján kívül e városkának alig van említésre való nevezetessége. És mégis kevés müvelt ember van a világon, aki Carraráról már ne hallott volna.
Minek köszönheti ez a hegyközi városka nagy nevezetességét? Annak, hogy az egész világ innen kapja azt a hófehér márványt, amely müvészi, szobrászati és építészeti munkák megalkotására kiválóan alkalmas.

Csak egy márvány értéke mérhető össze a carrarai márványéval, az, amelyet a görögországi Paroszban nyernek; a klasszikus kor nagy szobrászai paroszi márványból alkották fenséges szobraikat. De Parosz már a multé, ellenben Carrara a jelené és hosszu időkig lesz a jövőé, mert a carrarai hegyek 700 méternyi átlagos magasságban, 10 kilométernyi hosszuságban huzódnak el és ez az egész helység merő márványból áll.

Igaz, hogy ez a rengeteg márvány nem csupa első minőségü szoboranyag. A carrarai hegységnek körülbelül száz bányája közül csak hét van, amely a szobroknak való márványt szolgáltatja, mi azonban nem jelenti azt, hogy több hasonló értékes márványbányát ne lehetne feltárni abban a hegységben. Különben is a carrarai márvány, még a csekélyebb értékű is, sőt még az utak készítésére használt márvány is, kiállja a versenyt – az említett görög mráványon kívül – a kontinens bármely márványával.

A márványbányászásnál nagy szerepet játszik a dinamit. Az 1902-ik évben 8000 kgr. dinamittal Európa legnagyobb repesztését végezték, melynek eredménye körülbelül 190,000 köbméter letört márványtömbök voltak. Azóta még ennél is nagyobb repesztéseket végeztek, mert a márványszükséglet egyre emelkedik. Ennekelőtte az értékes siremlékeket nálunk is carrarai márványból készítették. De most erre még gondolni sem lehet, mert míg a háboru előtti években egy köbméter carrarai márvány 700-1000 koronába került, addig ma ennek ezerszeresénél is többe kerülne.

A carrarai márványbánya több mint kétezeréves multra tekinthet vissza. Már a rómaiak elődei, az etruszkok ismerték, a fennmaradt etruszk urnákon és vázákon szép szobrászmunkában gyönyörködhetünk. A római birodalom bukásával a márványbányászat megszünt és szünetel egész a X. századig. Igazi lendületet azonban csak akkor vett a márványbányászat, amidőn a világ legnagyobb szobrásza, Michelangelo (1475-1564) carrarai márványból alkotta meg örökszép szobrait.

Ő és kortársai, valamint a dicsőséges utód-nemzedék népesítették be Olaszország városainak tereit, templomait és muzeumait szebbnél-szebb müvészi szobrokkal, ugy hogy Olaszországot, hires természeti szépségein kívül, méltán tartjuk Európának müalkotásokban is leggazdagabb országának.
Carrara város lakosai büszkék arra, hogy ők adják a kulturvilágnak az anyagot a legbecsesebb szobormüvekhez.

A város vagyonosságának főforrása a márványbánya. Maga a város a legbecsesebb építő anyagból: márványból épült. Mint már említettük, a carrarai márvány nem egy minőségü. Alapanyaga a mészkő, mely hófehér változatban, finomszemüségében statuario néven ismeretes, ez az értékesebb, míg a kissé durvább szemü és kevésbé tiszta rétegü, az u. n. bianco chiaro közönségesebb anyag, de ez utóbbiból készül a legtöbb márványszobor. Ezt viszik szép mindenüvé szobor-anyag gyanánt.