Irta: dr. Dénes István nemzetgyülési képviselő 

A magyar kormány megbizásából, amint már tudjuk, Bud János közélelmezési miniszter eladott Svájcnak 7000 vagón buzát, 6000 vagón eladására pedig Magyarországnak még joga van. 

A kormány buzaeladási tevékenysége a magyar népet különösen két főszempontból érdeklik. Az egyik főszempont az, hogy mielőtt a kormány ily rengeteg buzát eladott volna a külföldnek, s nagy bevásárlásaival felhajtotta az árakat, gondoskodott-e az ellátatlanok óriási tömegének gabonaellátásáról?

Mert nem akarok egyébre rámutatni mint arra, hogy nagyszámu fölmunkásságunknak circa 23%-a az idei bő termés mellett is munka nélkül maradt s igy kenyér nélkül megy neki a télnek. Viszont a közélelmezési miniszter úr e szerencsétlen tömegeket a hatósági ellátásban részesülők listájából törölte. Erre a fontos kérdésre a köz megnyugtató intézkedést vár a kormány részéről. Mert bármilyen fontos a külföldi valuta megszerzése pénzügyi szempontból, megbocsáthatatlan bűn volna addig egy szem gabonát is kivinni, mig a magyar családok kenyérszükséglete fedezve nincs. Az az érzésem, hogy itt a kormány mulasztást követett el. 

A másik fontos szempont az, hogy miért zárta ki a kormány a legális kereskedelmet? Bud miniszter érvelése, hogy a közvetitő kereskedelmet akarta kizárni, nem érv, sőt egy rendkivül közgazdaságellenes kijelentés. A kereskedelem ép olyan termelési ág, mint az ipar, vagy földművelés. Az állam vagy a kormány pedig nem kereskedő. Az adás-vétel nem állami feladat.

S ha az állam ilyen módon veszi ki a legális kereskedelem kezéből a kenyeret, ezzel közgazdasági életünk egyik ütőerét vágja el. Az állam célnélküli beavatkozása a kereskedelmünk és a közgazdaságunk vérkeringésének sokszor többet ártott, mint amennyit nyerni vél.