A földmívelésügyi miniszter a mezőgazdasági kamarákhoz rendeletet intézett, melyben felhívja a figyelmet arra, hogy a borértékesítés terén fennálló közismert, súlyos helyzetre való tekintettel a szép terméseredményeket igérő szüret elhelyezése már most gondoskodás tárgyát kell, hogy képezze.
Az államháztartás súlyos helyzete nem engedi meg, hogy az állam a háborús években szokásos kölcsönhordó és hordóbehozatali akciókkal enyhítse a hordóhiányt. Ezzel a körülménnyel számolva, a termelőknek maguknak kell érdekeik megvédésére alkalmas módozatokat keresniök.
Közismert tény, hogy az ország elegendő hordókészlettel rendelkezik, csakhogy ezek a hordók nem a termelők, hanem a borkereskedők és a hordókereskedők, részben pedig a kádárok birtokában vannak.
Célravezető lenne tehát, ha a termelők eladatlan boraikat kezelésre hordótérnyerés szempontjából az állami közpincékbe szállítanák, továbbá, ha a silányabb minőségű boraikból borpárlatot készítenének, a mustot pedig a lehetőséghez a cukorgyárakból szüret idején használatban nem lévő vákuumkészülékeken szőlőmézzé stb. dolgoztatnák fel; mezőgazdasági szeszfőzdék bevonásával a silányabb borokat lepároltatnák és végül a cukorgyárak bekapcsolásával ipari feldolgozás céljaira a mustot besűríttetnék.