A természettudomány egyik igen fontos törvénye szerint egy test nem tud állandó energiát szolgáltatni, anélkül hogy fel ne venne uj energiát. Ez a természettudományi igazság az oka annak, hogy nem lehet a perpetuum mobile-t (örökmozgót) feltalálni.

A hő az energiának egyik meghatározott formája. A nap felülete elképzelhetetlen hosszu idő óta talán sok millió vagy billió év óta ontja hősugarait a világürbe. Önkéntelenül is felvetődik az a kérdés, honnan szerzi be ezt a nagy hőmennyiséget?

A nap felületéről sugárzó hő eléri a 6000, sőt 8000 fokot is. Az egy év alatt kisugárzott hőmennyiség oly nagy, hogy az egész földet beborító 31 méter jégréteget felolvasztaná. Ha a nap nem volna, akkor Európa mostani +13 foku közép hőmérséklete -73 fokra sülyedne. Megjegyzendő, hogy a földre érkező hőmennyiség elenyésző csekély részét képezi a kisugárzott összhőnek. A világürben lebegő porszem nagyságunak látszó földet minden irányban beragyogják a nap sugarai, melyeknek forró hevéből, csak két milliomod rész jut a földgolyóra.

Ha a földre sugárzó nap hevét mesterségesen pótolni akarnók, ugy – Helmholtz hires fizikus szerint – minden quadratméternyi területen óránként 75.000 kilogramm szenet kellene elégetni. Hőfelvétel nélkül a nap évenként négy-nyolc fokkal hülne le. Ez azonban természetesen nem forog fenn, mert akkor a régi egyiptomiaknak 6000 fokkal melegebben sütött volna a nap, mint ma nekünk: és ellehetnénk készülve a nap teljes kihülésére, - aminek az lenne a következménye, hogy az utolsó ember jégbarlangban, dideregve várná a megváltó halált.

Minden valószinüség szerint 7000 év előtt épp oly forrón sütött a nap, mint ma. Honnan vehet ez az izzó gömb annyi energiát, amennyi szükséges ahhoz, hogy állandó egyforma hő fejlesztésére képes legyen:

Annyi bizonyos, hogy a nap felületének hőfelvétele nem kivülről történik, hanem magában a napban végbemenő folyamat okozza. Sok kiváló tudós többféleképpen próbálta magyarázni a nap energia felvételét. A legujabb időkbne Svante Arrhenius svéd kutató foglalkozott behatóan ezzel a kérdéssel. Spektroskópikus vizsgálódások alapján kiderült, hogy a nap felületén kémiai elemek találhatók, azonban a nap belső részében, amennyire a napfoltok e spektroskópikus vizsgálódást lehetővé tettek, már kémiai vegyületeket találtak.

Hogyha ezen vegyületek, a nap központjából, ahol Arrhenius szerint, félelmes, mintegy 8520 millió atmoszféra nyomás uralkodik, gyorsan a felületre törnek, szétesnek. A szétesés óriási mennyiségű energia felszabadulással és nagy robbanással történik.

Megfigyelték, hogy az explozió másodpercenként 900 km, sebességgel röpiti a szétbomlott anyagot. Ez az óriási erő elegendő volna arra, hogy a kisugárzott hőt állandóan uj hőmennyiséggel pótolja, hosszu millió és billió éven keresztül.

A tudomány mai állása szerint azon feltevés áll legközelebb az igazsághoz, hogy a nap tömegében nagyobb mennyiségü rádióaktiv anyag van és ezek atombomlásából szabadul fel nagymennyiségű hő. Például egy nagy szoba fütésére 50 kg. rádium több ezer évig volna elegendő, mig vegyület felbomlásából keletkező meleg legfeljebb hetekig tartana. Tehát rádióaktiv testek atombomlása több ezerszer annyi meleget szolgáltat, mint bármely más vegyület bomlása szolgáltathat.