Jámbor úr jámbor kutyája vagy ha a patkányfogó kutya sztrájkol

Ismeretes az a rendelet, mely szerint mindenkinek kötelezővé teszi a patkányok és egerek pusztitását. Berliner Márkus Baross-utca 83. szám alatti kereskedő eleget akart tenni a népjóléti minisztérium eme rendeletének és 500 koronáért vett egy kutyát Jámbor L. Tivadar ebtenyésztőtől, aki kezességet vállalt, hogy a kutya a népjóléti minisztérium rendeletének már fajánál és szokásánál fogva eleget fog tenni.

A kutya azonban, ugy látszik, nem vette tudomásul a rendelet életbeléptetését, mert a gazdája jótállása ellenére nem fogott hozzá a patkányok pusztitásához, amelyek pedig elég nagy számban gyönyörködtették Berliner urat.

Berliner többször adott a kutyának halasztást kötelezett munkájának a felvételére, de a kutya sem a barátságos nógatásnak, sem pedig az erélyes felszólításnak nem tett eleget. Berliner erre megelégelte a kutya sztrájkját és visszaadta, illetve kicserélte volt gazdájánál egy másik kutyával, mely azonban már 1000 koronába került.

Berliner nem sokalta az ezer koronát sem, mert Jámbor, kinek kutyái, nomen est omen, jámborak, most már akár irást is adott volna arról, hogy a kutya ismeri a rendeletet és ami a fő kötelességét.

Berliner jól tartotta ezt a kutyát is és bizott benne, hogy már első éjszaka fel fogja venni a harcot a patkányokkal. Türelmetlenül is várta a reggelt. De sajnos semmi eredmény. A másik reggel ugyanaz az eredmény, vagyis ismét semmi. És miután napokon keresztül hiába várta a kutya kiváló munkásságának kézzel fogható eredményét, felmondott rövid uton ennek is.

Visszaadni azonban nem tudta, mert nem ismerte Jámbor úr cimét. Szabadulni szeretett volna az átkozott állattól, mert Berliner jelszavát, hogy „aki nem dolgozik, ne is egyék”, a kutyára is vonatkoztatta, ez pedig, bár nem dolgozott, enni mégis akart, sőt Berliner állitása szerint szokatlanul jó étvággyal rendelkezett.

Elment a VIII. kerületi előljárósághoz, ahol a kerületi állatorvostól kért tanácsot, mitévő legyen a sztrájkoló kutyával. Itt azt a tanácsot kapta, hogy adja át az Állatvédő Egyesületnek. Ezt a tanácsot megfogadta volna, ha nem kérték volna tőle a kutya ellátásának díját előre. Erről természetesen hallani sem akart és hazavitte ujból a kutyát, amelyet lelke mélyéből gyülölt.

Végre jelentkezett Jámbor úr a hátralévő vételárért. Amint belépett, Berliner a sulyos invektivák egész özönét zuditotta fejére. Ilyet már azonban a legjámborabb Jámbor sem tür el és versenyt szaladva visszautasitott kutyájával, egyenese a büntetőjárásbirósághoz fordult elégtételért.

Most volt Csilléry biró előtt a tárgyalás, ahol Jámbor elmondta sulyos inzultusának történetét. De elmondta védekezését Berliner is, aki hivatkozott elkeseredésére, kálváriajárására a kutyával stb. miután mindezeknek igazolására tanukat akart állitani, a biró a tárgyalást elnapolta október közepéig.