A Nemzeti Szalon XLV. Csoport kiállítása
Az öt név közül kétségkívül a Bán Kuszka Lilié és a Bauknecht Philippé a legjellegzetesebb erre a kiállításra. Az első azzal, hogy amellett, amit hoz, a legtöbbet ígéri, a második pedig azzal, hogy a legkészebb és legöntudatosabb mind közül.
A Kuszka Lili képei között az első benyomás az, mintha az illusztrációra volna legtöbb készsége. Mindjárt felötlik, hogy kissé túlhangsúlyozódik bennük a nem szigorúan vett festői vagy amit irodalmiságnak neveznek. Szereti hatóeszközének választani a fantasztikumot egészen Hans Heinz Ewersiesen borzongató módon. Kompozícióinak témái, színei ismétlődően erre utalnak.
Persze voltaképp ez melleslegesség. Sőt szerintem, bár a kompozicióiban ért el meglehetős eredményeket, nem ez lesz, sem a tájkép, ahol végül ki fog kötni. Ez a portré lesz valószínűen. Mert a karakter érzéke a legbiztosabb és legerősebb.
Szerintem az összes képei között legjobb az önarcképe s még néhány arckép. itt fönnakadás nélkül buzog elő friss a tapogatózó tehetsége s keresésében több az egészséges, hogy úgy mondjam iskola kerülés, mint az öntudatos eredetieskedés. Egyáltalán az csak szerencséje, hogy nem jár teljes fölénnyel a kifejezési lehetőségek nagy arzenáljában, csak ösztöne szerint inkább.
Bauknecht Philipp egészen ennek ellenkezője. nagyon meglátszik minden vonásán, hogy a modorok elbotlasztó és eltévelyítő útvesztőin át érkezett a mostani képeiig s talán maga a tudatosságával kellett legnehezebb harcát megvívni. Nem egyszer élte át bizonyára annak érzését, hogy a festői kifejezésmódok ezernyi változatára elcsüggesztő pontot tettek a legutóbbi éveknek már csak a nagyképűsködő, erőszakolt s komikus szélsőségei.
Ő maga bizonyára megállt a hozzáférhetőség és élvezhetőség határain belül a maga kifejezésében, bár eszközeiben egészen a legújabbakkal tart rokonságot. Egy primitív felfogású, két gyermeket ábrázoló festménye kap meg legjobban. S egy nagy tája szerencsés távlatával. Ezeket maga is a legreprezentánsabb pontra helyezte. De linóleumai is meglehetősen értékesek.
Csaknem hasonlóak állnak dr. Bohuniczky vásznaira. Kivéve, hogy nem annyira kész és öntudatos.
Ezekhez az előbbiekhez viszonyítva a két Hellebranth nővér terme kissé iskolásnak hat. Ők jóval megszokottabbat adnak formában, színben. Mindenesetre becsületesen és póztalan a legjobbat, ami tőlük telik. Ez már maga érték a mának mindenáron soha-nem-látottra s meghökkentőre pályázó, sokszor nagyon is szánalmassá való vergődése között.
Jellemző erre, hogy első pillantásra afféle keresett kezdetlegeskedést akartam fölfedezni az ötödik, a Leidenfrost Pál tényleg kezdő ecsetvonásai mögött. Gondolom, - ha bármi tehetség jelei is mutatkoznának ezeken a kísérletein, várni kellett volna közreadásukkal, míg így rajtuk van az elemi küzdelmek nyoma.
Tersánszky Józsi Jenő
