Pongyolaságok - Aki, amely, ahol.
"A padló tele volt hóval, amelyet gondosan eltakarítottak." (Még jó, hogy nem: takarítottak el!)
Ha eltakarították, akkor hogyan volt mégis tele?!
"Megoperált egy pincért, akinek a hasából 7 kg zsírt távolított el."
Vizsgáljunk csak meg egy másik hasonló mondatot: "Megvert egy pincért, akinek az orra nem tetszett neki."
Ez logikus. Előzmény: nem tetszett az orr, következmény: a verés.
Ámde: hogyan távolíthatott el az orvos 7 kg zsírt, ha még nem operálta meg a beteget. Ha meg már eltávolította a zsírt, miért kellett még meg is operálni? Vagy talán bizony az operáció és a zsír között összefüggés van? Csakugyan! A dolog az operációval kezdődik és a zsír eltávolítása operáció közben történik. De akkor miért nem írja így: "Megoperált egy pincért és 7 kg zsírt eltávolított a hasából." Vagy: "Operáció útján 7 kg zsírt stb."
Az események időrendje kétszeresen kényes a magyarban, mert egyetlen múlt idővel operálunk. (Miért is kellett a félmúltat és a plus quam perfectum-ot boycottálni?!)
"Az automobil nekiment egy rendőrnek akit elgázolt."
Mégis csak hallatlanul brutális lehetett az a chauffeur, hogy nem elégedett meg a rendőr elgázolásával, hanem még visszakanyarodott és nekiment a vérében fetrengő szegény áldozatnak!
Kinek ment neki az autó? Egy rendőrnek.
Melyik rendőrnek? Annak, akit elgázolt.
Magyarul: "Az autó elütött (elgázolt) egy rendőrt." (Ha elgázolta, bizonyosan neki is ment). De ha szemléltetőbbnek érzi az író, ám hajtassa neki az autót a rendőrnek (ezzel már úgy sem súlyosbítja a helyzetet), de - emberséges sorrendben, vagyis: "Az autó nekiment egy rendőrnek és elgázolta."
Az autókkal általában sok a baj. Íme:
"Defektus ért egy kocsit, amely kigyulladt és nagy lánggal égett."
Hogy az ördögbe ne érte volna defektus, ha kigyulladt! Erős a gyanúm, a defektus volt az ok és a kigyulladás az okozat. Tehát éppen fordítva: "Kigyulladt egy kocsi, amelyet defektus ért."
"Defektus ért egy repülőgépet, amely lezuhant és porrá égett."
Csakugyan meglehetős erős defektus érhette, ha porrá égett. De nem ezt akarja mondani, hiszen ez csúfolódásnak is beillik. A defektus következtében zuhant le a gép, tehát: "Egy repülőgép, amelyet defektus ért, lezuhant." De minek ez a kellemetlen visszamutatás. Egyszerűen: "Egy repülőgépet defektus ért, lezuhant és porrá égett."
"A veszett ember üldözőbe vette a szakácsnőt, akit megharapott."
Csakugyan veszett lehetett, hogy ilyen fordított sorrendben csinálta: előbb megharapja a szakácsnőt, aztán üldözőbe veszi.
"Detektívek jelentek meg az üzletben, amelyet lezártak." (Naiv emberek azt hinnék, hogy a detektívek kinyitották az üzletet. Tévedés! Ők zárták be!!)
"Egy fuvaroskocsi elgázolt egy kis fiút, akit a Rókusba vittek." (Eszerint a nyilván már sebesült vagy beteg fiúcskát, gázolta el a kocsi, miközben a kórházba vitték. Utána jártam a dolognak. Nem így történt. A fiú mit sem sejtve játszadozott, amikor elgázolta a kocsi. Erre aztán bevitték a Rókusba, de a mentő kocsit nem gázolták el).
"Téves a bizottságnak az a javaslata, amelyet a Háznak szanálnia kell."
Miféle javaslat téves? Az, amelyiket szanálni kell. Melyik javaslatot kell szanálni? Amelyik téves. Olvassuk meg a betűket az idézett mondatban. 57 betű van benne. És hány betű van ebben: "A bizottság javaslata téves. A Háznak szanálnia kell." 44 betű. Tizenhárom betűt, félórai fejtörőt és tömérdek bosszúságot takarítottunk meg vele. Bizony "szanálni" kell az ilyen tékozló, feje tetejére állított mondatokat!
"Lement a klinika fürdőszobájába, ahol felakasztotta magát a fűtőtestre."
Rejtélyes eset! Hogyan mehetett le, ha felakasztotta magát! És miért ment le? Micsoda beteges gondolat egy öngyilkostól, hogy visszasompolyog tette színhelyére, ahogy a gyilkosok szoktak!
"Ezt az artistát Bíró Pálnak hívják, aki rendkívüli erős ember." (Annál gyöngébb ez a mondat).
"Amália kicsapongó életet élt, akit állandóan férfiak látogattak." (Amália sokkal ártatlanabb, mint az ilyen nyakatekert rágalom).
Még jó, ha nincs értelme a furcsa szófűzésnek. Nagyobb baj, ha van értelme, de más. Például:
"A gazda durván rászólt a fiúra, aki fejbe vágta."
Aki ezt leírta, tudja jól, hogy a gazda kezdte a dolgot, de ravaszul eltitkolja az igazságot, hogy bemártsa szegény fiút a bíróság előtt. Mert mégis csak más megítélés alá esik az a fiú, aki se szó se beszéd, fejbe vágja a gazdáját, mint az aki méltó felháborodásában ragadtatja magát erre a cselekedetre. (Kire szólt rá a gazda? A fiúra. Melyik fiúra? Amelyik fejbe vágta. Tehát a fiú kezdte - fogja kimondani a szentenciát a bíróság, ha hisz a körmönfont tanúnak).
"Úgy az ügyész, mint a vádlottak megnyugodtak az ítéletben, amely jogerős."
Hát persze hogy megnyugodtak, mit is tehettek volna, ha már jogerős az ítélet! Az ítélet éppen azzal vált jogerőssé, hogy megnyugodtak benne. Ha megfellebbezik, nem válik azzá. Tizennyolc betűvel rövidebb és tizennyolcszorta világosabb lett volna így: "Ügyész és vádlott megnyugodott. Az ítélet jogerős." Vagy: "Minthogy... megnyugodott, az ítélet jogerős." - De ha már a stílus curialis megköveteli a hosszadalmas és kellemetlen visszamutatást, ám legyen: "...megnyugodott a ítéletben, amely ennek folytán jogerőssé vált."
Az olvasóra bízom, ítélje meg, mi a különbség az itt következő két mondat között (Az elsőt pontosan így olvastam, a másikat én forgattam ki eredeti jelentéséből).
"Az amerikaiak géppuskával rálőttek a színházra, amelyet fölkelők szállottak meg." - És:
"A fölkelők megszállták a színházat, amelyet az amerikaiak ostrom alá fogtak."
Ez az utóbbi pontos mása a föntebbi defektusos mondatoknak. Aki azokat elkövette, ezt az eseményt is így fogja elbeszélni, minden logikát feje tetejére állítva. Fölöttébb valószínű ugyanis, hogy az amerikai katonák nem az üres színházat ostromolták meg, hanem a fölkelőket, akik - mint tudjuk - a színház tetejéről lövöldöztek rájuk.
Elmondhatjuk tehát, hogy az elrettentésül idézett mondatokat csakugyan defektus érte. Ítéletünk jogerős.
Mindezek a példák - a legutóbbi kivételével - pontos idézetek. De egy kis gyakorlattal magunk is gyárthatunk igen tanulságos példákat. Csak meg kell szokni, hogy kitekerjük a nyakát az egészséges észjárásnak. Íme:
"A gyerek felmászott a fára, amelyről leesett." (Rakoncátlan kölyök! Nem elég, hogy leesett, újra fölmászik).
"A beteg odament az orvoshoz, akit hipnotizált." (Hipnotizált állapotban ment oda a beteg, vagy azután hipnotizálták? Vagy talán bizony a beteg hipnotizálta az orvost? Alighanem).
A szakácsné megfőzte az ebédet, amelyet megettünk." (Brr!)
"Javítóvizsgára bocsátották a diákot, akit megbuktattak." (Ez csak azért nem kétértelmű mert bárhogy szeretnék is velünk elhitetni, nem jelentheti azt, amit a defektusos mondatok mesterei magyaráznak bele, hanem csakis ezt: "A megbuktatott diákot javítóvizsgára bocsátották."
"Nagyot lélekzett a beteg, aki meghalt."
"Megkérte a lányt, akit feleségül vett."
"A színház kigyulladt, amely leégett."
"A színház kigyulladt, amelyet a tűzoltóság megmentett."
"Kihúzta a fogát, amely beletörött."
És így tovább a végtelenségig.
Halász Gyula
