Egy borjas tehén két szomoru szeme zarándokol a hold felé.

Csönd.

Már csak a vizesés dübörgése szaggatja az éjszakát.
Már csak a borjas tehén körül forog a föld.

Óh kilencedik hónap gyümölcse!

Fölötted most keresztben állanak a csillagok.
Szemeid taván még a rémület lélekvesztője remeg.
De óh!
lelkedben már tejfehér folyókat viritanak a legelők.

Míg valahol!
a sarki fény alatt!
Iramszarvas-tejért sir egy eszkimó-gyerek.

Testvérek!

halljátok
mily szánalmasan bőg ez az éjszaka?!

És itt még mindég csak a fáradt vizesés zuhog.

De ne féljetek!!!

Egy ujszülött borju szájában
mindjárt fölorgonál
a virradat!