Irta: Schandl Károly földmívelésügyi államtitkár
A magyar szövetkezők fölemelő ünnepléssel ülték meg a magyar szövetkezeti központok negyedszázados fönnállását. A magyar szövetkezeti mozgalom két főirányban haladt előre. Egyik a hitelszövetkezetek, a másik a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek ágazata. Az elsőnek az Országos Központi Hitelszövetkezet, a másodiknak a Hangya a központja.
Az első hitelszövetkezetek már a 80-as évek derekán, az első falusi fogyasztási szövetkezetek pedig a 90-es évek derekán alakultak. A két szövetkezeti mozgalom tehát már negyedszázadnál korábban indult meg, de a központok 1898-ban létesültek s így az idei évre jutott jubileumuk. Az Országos Központi Hitelszövetkezet néhány hete, a Hangya pedig most csütörtökön ülte meg ünnepélyesen ezt a jubileumot.
A jubiláris ünnep valóságos nemzeti ünneppé nőtte ki magát.
Magyarország kormányzója, az ország miniszterelnöke, a nemzetgyűlés és a nemzet kiválóságai mind megjelentek azon, hogy elismeréssel adózzanak a szövetkezeti ideál iránt, mely a magyar nemzet törzsét – a falu népét – mentette meg a pusztulástól. A tiszteletadás szólt a nagy apostol, Károlyi Sándor gróf emlékének is, aki a legválságosabb időkben a szövetkezeti eszmével a magyar földmívesnép megmentésére sietett.
Ha volt bensőséges ünnepe a magyar nemzetnek, úgy a mostani ünnep méltán az volt, mert a magyar nemzet fönnmaradását köszönheti a szövetkezeteknek. Ez a nagy gondolat adott helyet a szövetkezetek ünnepén az ország kormányzójának, kormányának és törvényhozásának.
Mivé lett volna a falusi nép, ha a századvégi gazdasági válság és uzsorajárvány pusztításai közepette életre nem kelnek a szövetkezetek?! Az óceánjáró hajók így is százezreit vitték el a magyaroknak az amerikai kohók és bányák fojtó mélyébe.
A házsorok százai kerültek így is dobra s Erdély földje elveszett.
A tragédia még nagyobb lett volna s szörnyű még a gondolat is, hogy szövetkezetek nélkül a magyar nép is ezeréves államélet után oda került volna, ahová turáni elődei ezen a földön – a hunnok és avarok – jutottak: a megsemmisülésbe.
Nagyatádi Szabó István földmívelésügyi miniszter tiszteletadó beszéde Károlyi Sándor gróf szobránál tehát a magyar földmívelő nép lelkéből fakadt. A nagy ember emlékének szólt, aki új életet adott ennek a törzsökös fajnak.
De ha még valami van, ami a szövetkezeti akció, Károlyi Sándor műve jelentőségét mutatja, akkor ott van a külföld erős részvétele a kegyeletadásban. A mezőgazdasági világkongresszus csak az imént adózott tisztelettel a nagy magyar emlékének. Ami a művelt világ csodálatát és elismerését ki tudta váltani, az Károlyi Sándor gróf munkája: a magyar szövetkezeti mű. A világ agrárnépeinek képviselői – mikor mindenkitől elhagyatva áll a magyarság – rokonszenves ovációval egyesülnek velünk Károlyi Sándor emlékének tiszteletében. S eljöttek ide Budapestre is sokan, németek, finnek, svájciak és mások.
A határokon is túl áradt a magyar szövetkezés ünnepe.
Legyen ez emlékeztető, hogy ezen az úton kell keresni boldogulásunkat. A magunk erejében, szövetkezésünkben bizzunk: egy mindannyiért s mindannyi egyért! Ha ez a szellem, a szövetkezeti szellem úrrá lesz közöttünk s megvalósulásra talál a gazdasági élet egész vonalán: a magyar nép második ezredéve is dicsőséggel lesz teljes!
