A boszorkánykenőcsről 2.

Lewin értékes munkája 1 alapján módomban van a boszorkányságban oly nagy szerepet vitt boszorkánykenőcsökről némileg pontosabb tájékoztatást is nyujtani az olvasónak, mint a mennyiről eddig tudomása lehetett.

A boszorkánykenőcs főmérge vagy a beléndek, vagy a maszlag, vagy a nadragulya szokott lenni. Ezenkívül azonban ritkábban esetleg az ópium, az indiai kender, a légyölő galócza, a mandragóra, a Scopolia, sőt nagyritkán az Aconitum is szerepeltek.

Az említett növények bizonyos részeit zsírral és olajjal kenőcscsé kenték el s ezzel a kenőcscsel a test olyan részeit kenték be honnan a méreg felszívódás útján gyorsan eljutott a test belsejébe, így például bekenték vele a hónaljat, vagy gyakrabban csővel juttaták a vastagbélbe, esetleg a hüvelybe. Röviddel e művelet után jelentkezett a kábulat, majd az álmok, melyek éppen olyan színesek voltak, mint az ópiumpipázóké, csak persze tárgyuk volt más, a korszerű, másféle sugallások révén.

Hogy mennyire hittek még nemrégiben is az ilyen álmokban, mennyire komolyan vették az egész boszorkányságszombati degenerált pogány-misztériumot, mutatja Garidel érdekes tudósítása, 1 a ki elmondja, hogy egy papot, a ki a boszorkányok röpülését prédikácziójában álomjelenségnek mondta, egy vénasszony mindenáron meg akart győzni az ellenkezőjéről, végül is bekente magát boszorkánykenőcscsel, mire mély álomba merült, álmában annyira hányódott, hogy kiesett ágyából, mikor pedig fölébredt, megkérdezte a mellette tartózkodó és őt ellenőrző paptól, hogy látta-e a repülését és hiszi-e most már ő is.

Érdekes, hogy a boszorkányok kivégzésénél is volt még szerepe azoknak a mérgeknek, melyeket a boszorkánykenőcshöz használtak. Úgy látszik, minden ellenkező látszat ellenére is, mégis volt egy kis részvét és irgalom még a rettegett boszorkányüldözőkben is, mert a boszorkánynak elégetése előtt a hóhér enyhítő italt adott, mely többnyire szintén beléndek- vagy maszlagmérget tartalmazott s így az elítélt utolsó kábulatba merülve esett a máglya lángjának áldozatul.

Luzern város irattárában találtak egy számlát 1570-ből melyhez hasonló még több is akad és a mely igy szól: "mer 8 Schilling umb bilsam Samen so des Henskers Chnecht uff 12 July durch Geheiss geben". Úgy látszik, az enyhítő italt beléndek magvaiból, melyeket a patikából szerzett be, maga hóhérlegény készítette el.

Manapság Európában már aligha használják még a legrejtettebb és a czivilizácziótól legkevésbbé érintett helyen is a boszorkánykenőcsöt. A régi pogány misztériumok ez utolsó maradványainak legfeljebb halavány foszlánya élhet még abban a népies szokásban, hogy a síró-rívó csecsemőt néha mákfejfőzettel altatták el, nem egyszer egyenesen örök álomba.

Dr. Rapaics Raymund.