A legitimisták Ottót királlyá kiáltották ki

Az összes legitimista frakciók vezérei értekezletre gyültek össze vasárnap délelőtt a gyengélkedő Andrássy Gyula gróf lakásán. Már tiz órakor gyülekeztek a politikusok.

Az értekezleten a következő legitimista politikusok vettek részt: Apponyi Albert gróf, Andrássy Gyula gróf, Rakovszky István, Zichy János gróf, Friedrich István Windischgractz Lajos herceg, Haller István, Beniczky Ödön, Hunyady József gróf, Zichy Vladimir gróf, Gratz Gusztáv dr., Szterényi József báró, Huszár Elemér, Palugyay Móric, Ugron Gábor, Vázsonyi Vilmos dr., Cziráky József gróf, Pallavicini Sándor őrgróf és Boroviczény Aladár.

Az értekezlet a IV. Károly király elhunytával előállott közjogi helyzettel foglalkozott. Számos fölszólalás hangzott el és végül egyhangu megállapodás jött létre a trón betöltésének kérdése körül.
A legitimista politikusok valamennyien arra az álláspontra helyezkedtek, hogy Károly király halálával a legtisztább legitimizmus szerint a magyar trón Károly elsőszülött fiát, Ottó trónörököst illeti meg.

Leszögezték azt a tényt, hogy a trónörökös megkoronázása a mai külső politikai viszonyok miatt – vis major folytán – nem lehetséges. Azonban elhatározták, hogy a magyar nemzethez proklamációval fordulnak, a melyben II. Ottót magyar királlyá kiálltják ki, magyar királynak a jog és igazság szerint őt ismerik el. Megállapították az egybegyült legitimista politikusok azt is, hogy Ottó király egyedüli jog szerint való képviselője minden körülmények között csakis Zita királyné lehet.
A határozat a melyet proklamáció formájában közölnek a nemzettel, a következőképpen hangzik:

A legitimista proklamáció
A különböző pártárnyalatbeli legitimisták értekezlete egyértelműen megállapítja, hogy IV. Károly király gyászos elhunyta folytán az ő elsőszülött fia, mint II. Ottó a magyar király, a kinek megkoronáztatását vis major gátolja ez idő szerint.

Megállapítja továbbá, hogy a jelenlegi körülmények között az évszázados gyakorlat által teremtett magyar jogszokás szerint az özvegy királyné az, a ki a kiskoru király jogait és érdekeit képviselni hivatva van.

Az értekezlet egyértelműen követelte, hogy a boldogult király földi maradványai Magyarországon temettessenek el és hogy az özvegy királyné és az árva királyi gyermekek Magyarországon tartózkodhassanak.

Ennek lehetővé tétele egyaránt követelménye a magyar nemzeti becsületnek és a művelt nemzetek lelkiismeretének és emberiességének.

A kiáltványt az összes megjelentek aláírták.

Egyben elhatározta az értekezlet, hogy az uj királynak, II. Ottónak, hodoló táviratot küld.
Zita királyné értesítette a hercegprímást a király haláláról.

Vasárnap délelőtt 10 óra tájban érkezett meg Csernoch János dr. hercegprimáshoz Zita királyné sürgönye, melyben IV. Károly elhunytát tudatja. A királyné sürgönye szószerint a következő:
„Funchal, április 1. – 19 óra. – Csernoch biornoknak, Magyarország. Szentáldozás után a király délben csendesen elhunyt. Kérem sürgös intézkedését, hogy érte az egész országban minél több szentmisét mondjanak. Zita”.

A hercegprimás ez értesítés vétele után körlevelet adott ki, a melyben ugy intézkedik, hogy minden plébánia-templomban a temetés napján ünnepélyes misét tartsanak. Ugyancsak a temetés napján reggel, délben és este minden templomban harangozást rendel.

A hercegprimás a trónöröklés kérdéséről
- Az én közjogi fölfogásom szerint is – mondotta a hercegprimás – Ottó királyi hercegre nézve a trónöröklés állott be és így felséges atyja elhalálozása következtében ő ma Magyarország jog szerinti királya.

A főváros részvéte
A Magyar Távirati Iroda jelenti: Sipőcz Jenő dr. polgármester Budapest székesfőváros közönsége nevében szintén küldött részvéttáviratot Zita királynénak.

Április 18-ig nem tarthatók népgyűlések
IV. Károly halála alkalmából a belügyminiszter valamennyi vármegye alispánjához és valamennyi rendőrfőkapitányhoz a következő rendeletet intézte:
IV. Károly őfelségének halála a magyar nemzetet gyászba boritotta. A nemzet érzésének hódolok tehát akkor, a mikor a gyászra való tekintettel a mai naptól 1922. évi április 18-ig mindennemü mulatság és minden – akár politikai, akár egyéb célu – nyilvános népgyülés tartásának tilalmát rendelem el. Ezért felhivom alispán (főkapitány) urat, hogy az emlitett időtartamon belül netán már engedélyezett mulatságok és népgyülések rendezőit az elrendelt tilalomról haladéktalanul értesitse a tájékozatlanságból esetleg benyujtott ujabb kérelmeket pedig e rendeletemre hivatkozással utasitsa vissza.

A nunoius részvéttávirata Zita királynéhoz
IV. Károly király elhunyta alkalmából Schioppa Lőrinc c. érsek, pápai nuncius az alábbi részvéttáviratot intézte Zita királynéhoz:
„Fogadja felséged legbensőségesebb részvétemet és biztositom imáimban való megemlékezésemről. Schioppa, budapesti apostoli nuncius.”

A bécsi sajtó a halálesetről
Bécs, árp. 2.
A bécsi lapok hasábosan tárgyalják Károly király elhunytát.
A Reichspost, amely a halálhirt gyászkeretben közli, a következőket irja: Meghajtott fővel, megrendült szivvel fogadják százezrek és százezrek, bármilyen politikai hitet valjanak is, ennek a halálnak hirét, amelynek fájdalmas fensége mindenkit megrendít. Tragikus volt Habsburg Károly élete és halála, mert el kellett buknia a hiábavaló harcban, amelyet pusztán nemes és tiszta célokért hevülő akarata az ő képességén kivülálló erők ellen folytatott.

A Neue Frele Presse ezeket irja: Károly király, amikor trónját elfoglalta, az előtt a hasonlithatatlanul nagyobb és tövisesebb feladat előtt állott, mint valamennyi elődje és valószinű, hogy az ő helyében egy istenáldotta lángész sem lett volna képes az eseményeknek más irányt szabni és a monarhiát az összeomlástól megóvni.