Több százezer év óta lélegzi be az ember a levegőt, ebben a gáztengerben él, létének egyik legfontosabb kutforrása és tudományos szempontból mégis csak a legutóbbi évtizedekben foglalkoztak vele. Régebben egyszerű elemnek tartották, mint a vizet, meg a tüzet.
A tizenhetedik században élő Van Helmont nevű alchimista volt az első, aki azt hangoztatta, hogy a levegő alighanem két alkatrészből áll. Csak sokkal később sikerült 1774-ben két tudósnak, Priestleynek és Scheelenek megállapítani, hogy a levegő oxigénen és hidrogénen kívül, szénsavat és vizgőzt is tartalmaz a levegő, e tudományos eredmények után azt hitték, hogy a levegőnek ugy fizikai, mint chémiai sajátságait kimerítették.
Annál nagyobb meglepetést keltett 1894-ben két angol természettudósnak, Rayleighnak és Ramsaynak a felfedezése. Hosszas buvárkodás után uj elemet fedeztek fel a levegőben, melyet különös tulajdonságánál fogva Argonnak, vagyis lustának nevezték el. Ugyanis nagyon kényelemszerető Argon barátunk, mert az ismert anyagok közül egyikkel sem hajlandó egyesülni. Ennélfogva, nem is érzékelhetjük és ugy fizikai hatása, mint biológiai értéke teljesen ismeretlen.
Utóbbi időben arra is rájöttek, hogy az Argonon kívül, még három elemet rejteget a levegő, még pedig a neon-t, vagyis az ujat, Kryptont, az elrejtettett és Xenont, az idegent. De még ezzel sem végeztünk.
Keletindiában egy napfogyatkozás alkalmával, Jannsen nevű csillagász, spektroszkópjában egy addig ismeretlen gáz csíkját fedezte fel, melyet Helios-napból Heliumnak nevezett el. Erről a gázról is bebizonyosodott, hogy a levegőnek egyik lényeges alkatrészét képezi.
Egy köbméter levegő csak 0.05 köbcentiméter Kryptont és 0.06 köbcentiméter Xenont tartalmaz.
