A spektral-analysis felfedezése óta, nem volt nagyobb jelentőségű tudományos esemény a rádium felfedezésénél. Minden ujabb tudományos felfedezés csodálatos meglepetést jelent, azonban a rádium különös tulajdonságai olyan tények elé állítanak, melyek messze felülmulják az eddigi tudományos eredményeket.

A Röntgen-sugarak tudvalevőleg ugy keletkeznek, hogy egy ritkított levegőjü üvegcsőben villamos áramot vezetünk keresztül, az üvegcsőfalába ütköző sugarak phosphoreskálnak. Ez a jelenség annak a kérdésnek a közelebbi megvizsgálására vezetett, hogy vajjon minden phosphoreskáló test bocsájt-e ki magából Röntgen-sugarakat?

Berquerel francia fizikus alaposan megvizsgálta az uránsókat, melyek mind phosphoreskálnak. Az uránsókat fekete papirba burkolt fényképező lemezekre tette. Néhány nap mulva azt észlelte, hogy a lemezek a sók helyén megfeketedtek. Valószinünek látszott az a feltevés, hogy az uránsók Röntgen-sugarakat bocsájtanak ki.

Azonban ez a feltevés téves volt, Berquerel hoszszas tanulmányozás után rájött arra, hogy phosphoreskálás és kisugárzás, nincsenek összefüggésben, továbbá pedig, hogy a kibocsájtott sugarak nem Röntgen-sugarak. Ámbár némely anyag erősebben phosphoreskál az uránsóknál, mégsem hagy nyomot a fotografálólemezen.

A rádium oly elem, amelyből állandó és folytonos kisugárzás történik, tehát nagy energia felszabadulás megy végbe benne. Az energia mennyiségét, a rádium-sugarak hőhatásából állapították meg. Az eszközölt mérések szerint, egy gramm rádiumsó óránként 100 kalória hőt fejleszt, ami azt jelenti, hogy 100 gramm viznek főfokát melegítené ugyanazon idő alatt 0 fokról 1 fokra.

Ha tehát nagyobb mennyiségben állna rendelkezésünkre rádium, gépeket hajthatnánk és kazánokat füthetnénk vele. Ez volna a legideálisabb üzemerő. Mert több ezer esztendeig elég volna egy katlan töltés. A nap sugárzó energiája is a benne foglalt rádium és egyéb rádióaktiv anyagok atombomlásából származik.