Ez időszerint rendkivüli fontosságu a magyar gazdára nézve: mikép alakulnak a vámviszonyok.
Mert jó részben ettől függenek az árak; szőlészetünkre nézve pedig majdnem életkérdés az olasz borvám-egyezménynek további fenmaradása, vagy megváltoztatása. Az utóbbi időkig meglehetős komorak voltak kilátásaink mindkét tekintetben, legújabban azonban nagyot javultak kilátásaink s olyasmik jöttek közbe, melyek reményt nyujtanak a helyzet javulására.
Lássuk először is a gabonavám kérdését.
E tekintetben tudjuk, mikép határozott a német birodalmi gyűlés, nevezetesen a külföldi gabonákra oly magas vámtételeket szabott, hogy a bevitel jövőre szinte lehetetlen lesz. Ez pedig nagyon sujtaná a magyar mezőgazdaságot is, mert eddig egyik legtekintélyesebb piaczunk, nevezetesen a sörárpára nézve, Németország volt.
Azonban javunkra nem várt fordulat bekövetkezése igérkezik.
Ugyanis a legujabb hirek szerint nehány bajor sörgyáros akar hazánkban megtelepedni s üzemét itt folytatni. Eme gyárosok roppant mennyiségű sört és malátát adnak el a külföldre, s anyagul a kitünő és olcsó magyar árpát használták, melyhez most már az új vámtörvény miatt alig juthatnának s kénytelenek volnának a drága német árpával dolgozni, a mi nyereségüket felettébb megcsökkentené. Ezért akarják gyáraikat hazánkban felállitani. Egy nagy társaság alakult is már, melynek megbizottai a napokban Budapesten jártak s miután a magyarországi viszonyokat kedvezőnek találták, Vácz és Káposztásmegyer közt, hol a viz czéljaikra kitünően alkalmas, több sör- és malátagyárat fognak minél elébb épiteni. Ha pedig néhány bajor czég hazánkba telepszik, akkor sörárpánkat ezek mind feldolgozzák s további kivitelre nem szorulunk.
Egyéb gabonanemüink kivitele Németországba korántsem olyan fontos, mint a sörárpáé.
De lehet rá kilátásunk, hogy a többi gabonaféleinket sujtó német vám nyomásán is könnyiteni fog országgyülésünk és kormányunk valamikép. A német olajmagvakat ugyanis mi kellően megvámolhatjuk, minek következtében itthoni olaj-növényeink termelése fog felvirágozni s pótolhatja ezt a kárt, a mit buzánk, rozsunk, stb. kivitelének csökkenése folytán szenvedtünk.
A mi az olasz borvámtételt illeti, mely ellen annyit panaszkodtak szőlősgazdáink –
erre nézve kijelentette Széll Kálmán miniszterelnök, a képviselőház decz. 22-iki ülésén, hogy már megtette az intézkedéseket a közös külügyi kormánynál az iránt, hogy az olasz borvámzáradék mielőbb felmondassék s a fölmondás deczember végén csakugyan meg is történt. Ha az olcsó olasz borok nem özönölhetnek be hozzánk, akkor nyugodtan nézhetünk hazai bortermelésünk felvirágzása elé.
Az olasz lapok ugyan fenyegetőznek, hogy a mi terményeinkre fognak viszonzásul nagy vámokat vetni –
de ettől alig tarthatunk, mert hiszen tőlünk Olaszországba csak lovat és fát szállitanak be, melyekre az olaszoknak okvetlen szükségük van s e czikkeket sehol oly olcsón nem kaphatják, mint nálunk, tehát ezekért jövőben is ránk lesznek szorulva s a magas vámokkal csak maguknak ártanának.
Végül még egy jó hirrel zárjuk be sorainkat.
Nevezetesen végre beteljesedik a gazdák ama régi vágya is, hogy olcsó marhasót kaphassanak. 1903 február 1-től fogva métermázsánként hat koronáért kapható lesz az olcsó denaturált só az ország egész területén, még pedig nem mint eddig csak őrölve, hanem kősó alakjában is.