Vasárnap délelőtt összegyültek a kereskedők, hogy tiltakozó országos nagygyülést tartsanak amiatt a már katasztrófálissá váló helyzet miatt, hogy a kereskedőknek a devizaközpont az utóbbi időben egyáltalában nem szolgáltatja ki a szükséges devizát.
Balkányi Kálmán, az OMKE igazgatója üdvözölte a megjelenteket, majd átadta az elnöki széket Szterényi József bárónak, aki hosszabb beszéd keretében nyitotta meg az ülést.
– A kereskedelem – mondotta – kapcsolhatja be Magyarországot újból a világforgalomba és fontos, hogy ne zárkózzunk el a külföldtől. Az a harc amely most folyik, részben azt a célt is szolgálja, hogy a külföld bizalmát visszaszerezhessük, a magyar korona értékét felemeljük vagy legalább is stabilizálhassuk.
Amikor a magyar kereskedő önmagát védi, ebben az esetben egyúttal a nemzet becsületéért is harcbaszáll. Mert külföldön az a téves hit van elterjedve, hogy Magyarország nem akarja megfizetni tartozásait.
– A Devizaközpontot működéséért inkább elismerés, mint gáncs illeti, azért a titáni küzdelemért, amelyet a magyar gazdasági élet szolgálatában kifejtett. Hogy működésében bajok álltak elő, ez nem volt ok, hanem csak okozat. Csak sajnálatraméltó áldozat ez a szerv, áldozata annak a gazdasági politikának, a téves közirányzatnak, amely most uralkodik, amely nem a termelésre fekteti a fősúlyt, hanem egyoldalú pénzügyi operációkat akar végrehajtani és a gazdasági életet a politika szolgálatába akarja állítani. (Felkiáltások: Ugy van. Nagy taps.)
– Valahányszor a politika a gazdasági életet a maga céljaira akarta felhasználni, mindig a gazdasági élet vallotta kárát és ezzel az ország. A katasztrófa bekövetkezése talán fel fogja rázni ezt az irányzatot, amely talán jóhiszemüleg a nemzet érdekeit kívánta szolgálni, azonban működésével végveszedelembe sodorta azt. Legyen vége a jelszavak politikájának.
Az országot csak egy mérsékelt, egészséges, szilárd alapokon nyugvó gazdasági irányzat mentheti meg, amelyben a polgárok karöltve dolgoznak a munkástársadalommal. A rombolásnak legyen vége, kezdjük meg az építést, mert ami eddig történt, az csak rombolás volt.
– Amiben én a megoldás lehetőségét látom, az a következő: Először pillanatnyi mentési akció, amely a lehetőségek szerint igyekszik megmenteni a végveszedelembe jutott gazdasági életet. Az eddigi tartozások rendezése és a pillanatnyi nehézségek áthidalása. Az elhibázott teóriákhoz való csökönyös ragaszkodást meg kell szüntetni, ki kell küszöbölni a gazdasági életben is a jelszavak politikáját és komolyan munkába kell kezdeni.
A végleges rendezés a másik kérdés. Fokozatosan meg kell szabadítani az országot a kötött gazdasági rendszertől. A Devizaközpont nem öncél, hanem csak egy szükségkívánta szerv, a melynek célja éppen az, hogy idővel önmagát feleslegessé tegye.
Ezután Szász Pál az OMKE főtitkára terjesztette elő a gyülés határozati javaslatát, amely megállapítja, hogy a Devizaközpont különösen az év eleje óta hivatásának egyáltalán megfelelni nem tud, minthogy a kereskedőknek régebbi tartozásait külföldre továbbítani nem tudja és új árúk beszerzésére kellő mennyiségű devizát kiutalni nem képes, működésének megfelelni nem tud: tehát a nagygyülés követeli a Devizaközpont megszüntetését.
Tabakovics Dusán, a devizaközpont igazgatója válaszolt a panaszokra.
Hangsulyozta, hogy a legkevésbé sem vezeti animozitás a kereskedelemmel szemben. Felsorolja azokat a számszerü adatokat, amelyek igazolják, hogy milyen nagy mennyiségü külföldi devizát utal ki még ebben az évben is és hogy többet nem tudott kiutalni, az nem a központ hibája, hanem a gazdasági helyzet büne.
– Azért jöttem ide – folytatta –, hogy meghallgassam ismét, amit önök kivánnak, kijelenthetem, hogy a miniszteriumban is érzik, hogy a mai állapot fenn nem tartható. Ezért minden igyekezetünk, hogy önökön és önökön keresztül az országon segitsünk. Egészen bizonyos, hogy rövid idő alatt megtaláljuk azt a módot is, amellyel segiteni tudunk.
