A fonalnövények termelése ma indokoltabb, mint valaha, mert hiszen a fonalanyag iránt igen nagy a kereslet. Len termelése nagy jövedelmezőséggel kecsegtet ott, ahol enyhe, nem túlmeleg, nyirkos, csapadékdús az éghajlat és középkötött agyag a talaj.

A melegebb éghajlatú Alföldön durvább fonalat ad; itt az olajgyártásra keresett magva és durvább fonala együttesen mégis kellő jövedelmet biztosít – megfelelő talajon. Kapás után, gyommentes talajba vessünk holdankint 140-160 liternyi mennyiséget. Vetni lehet azonnal, mihelyt az utófagyok veszélye elmult.

A kender – ellentétben a lennel – a meleg, száraz éghajtat növénye.
Legjobban díszlik a humuszdús, mélyrétegű talajon, iszapföldön, friss törésben. Nagyon meghálálja a friss istállótrágyát annyiban, amennyiben sok, hosszú rostot növel, habár kevésbbé finom minőséget. Különösen jól sikerül hazai viszonyaink közt az „olasz” kender, miért is nagyon érdemes ilyen magot vásárolni vetési célokra. Vetésével nem jó sietni, mert a fagy iránt roppant érzékeny: legjobb ezt május elejére halasztani. A vetés történjék géppel, gabonatávolságra. Ha finomabb fonalat akarunk nyerni, akkor 70-80 kilogramm magot vessünk 1 kataszteri hold területű talajba.