A huszonötéves Hangya

Folyó hó huszonharmadikán a Hangya szövetkezeti központ fennállásának huszonötödik évfordulóját jubilálta. Ez a jubileum méltó arra, hogy a magyar falvak népének is őszinte, meleg ünnepe legyen. 

Azért alapította a Hangya központot megboldogult Károlyi Sándor gróf néhány lelkes munkatársával együtt, hogy a falusi népet kiragadja az árúuzsora karmai közül s rá nevelje a kereskedelmi életre. Vállalkozásának nagy, népmentő célját kezdetben kevesen értették meg. 

Csekély érdeklődés mellett, mindössze 50 ezer korona alaptőkével alakult meg a Hangya központ 1898. január 23-án. Alapszabályait Bernát István, a szövetkezeti élet atyamestere dolgozta ki. Hivatalos helyisége egy kis udvari szobácska volt; ez volt az iroda, a raktár és a tanácsterem. De hiszen nem is kellett ennél nagyobb hely, mert a fogyasztási szövetkezetek eszméje akkor még egy kicsi bölcsőbe is belefért. 

Ebbe a kis szobába ültette bele az igazgatóság Balogh Elemért azzal, hogy nevelje az eszmét és hódítsa meg számára az országot. És a világot járt lelkes fiatalember hittel fogott hozzá ehhez a csodamunkához. 

Deficittel zárult az első üzleti év.
A közönség közömbös volt, a kormányzat jéghideg, a közigazgatás, gyanakodó, a kereskedelmi és pénzvilág bizalmatlan. De az alapítók nem ismernek akadályt. Küzdve, fel nem ismerve haladnak, mint az apostolok, lépésről-lépésre törik át magukat a nehézségeken a cél felé. A banktőke elfordul tőlük. Nem baj. A maguk hitelére vesznek fel pénzt s a Központ mentve van. 

1899-ben magukhoz szólítják Meskó Pált, aki nagy szervező erejével és ragyogó szónoki képességeivel a vidéki szervezkedés terén csodákat művel. Egy évre rá 100 szövetkezete van a Hangyának. 1905-ben 500, 1911-ben pedig megnyílik az 1000-ik szövetkezet Dömsödön. 

Most már rohamléptekben fejlődik a forgalom.
A zsebek is megnyílnak már új üzletrészek jegyzésére. Központi áruház, majd nagy raktár épül. A patak felduzzad folyóvá, melybe a folyton szaporodó vidéki szövetkezetek ezrei ömlenek. Gyorsan teremnek egymásután a vidéki árúraktárak, majd a városi szövetkezetek; szükségletük előállítására gyártelep létesül, az árúforgalom káprázatosan emelkedik, a folyó folyammá dagad. 


Következnek a nehéz megpróbáltatások: a háború, a forradalmak, a megszállás, a valutaválság. Szörnyű nagyok a csapások, de a Hangya hatalmas szervezete jól meg van alapítva, hajóját bölcsen kormányozzák, áttöri magát a jéghegyek veszedelmei között, sértetlenül a révbe fut és diadalmasan vonja fel jubileumi lobogóját. 

Huszonötévi pályafutás, amely kezdődik 50 ezer korona és végződik 600 millió korona alaptőkével; amelynek első évében 65 ezer korona értékű árút, utolsó évében pedig 6 és fél milliárd korona értékű árút szállított a Központ vidéki szövetkezeteinek. Ez a pályafutás valóban ritkítja párját a fejlődés történelmében. Dicsőség az alapító Károlyi Sándor gróf emlékének, mélységes elismerés Balogh Elemérnek, a bölcs kormányosnak. Meskó Pálnak, Dömötör Lászlónak és a Központ jeles táborkarának, de adassék tisztelet azoknak a falusi szövetkezeti munkásoknak is, akik élén állottak a mindennapi munkának és a maguk életének hasznát belevésték a fejlődés korszakos történetébe! 

Mert a fogyasztási szövetkezetek működése csakugyan új korszakot teremtett.
Felszabadította a falusi népet a régi szatócsuralom alól, hozzá nevelte az üzleti élet feladataihoz, rávezette az önsegély alapjaira s a kétezer, csonka Magyarországon ma is működő falusi szövetkezetekben olyan szerveket hozott létre, amelyek azonkívül, hogy a Központ révén élvezhető gazdasági előnyöket százezrekkel közvetítik, számos népjóléti, kulturális és jótékonysági feladatot is sikeresen szolgálnak.

Ez a szövetkezeti hálózat ma a keresztény erkölcsnek és a nemzeti eszmének is legtartalmasabb, legszilárdabb építménye. Benne összpontosul a takarékosság, mint szabály, a becsületesség, mint elv, a szolidaritás, mint követelmény, az általános jólét és a demokratikus fejlődés mint eszmény. A Hangya az apró tűzhelyek védősánca és egyúttal az országé is, mert az országnak az egyetlen igaz és tartós hatalmat az apró porták ereje adja.