Kallós Ede könyve
A görög-római világgal foglalkozó tudomány iránt nálunk bizonyos idegenkedés, hogy nem mondjam, csöndes megvetés és borzongás nyilvánul meg az olvasó közönség köreiben. Mi ennek az oka? A modern magyar ezirányú érdeklődése miért éppen a klasszikus világgal szemben lanyhul el? Sok száz éves latin kultúránk mellett hogyan csappanhatott meg a modern időkben ez az érdeklődés?
Nem vagyunk elfogultak, nem származtatjuk Zielisnkivel még a zsebórát is Cicerótól, nem állítjuk, hogy csak a klasszikus ókor minden műveltség forrása, de igenis valljuk, hogy a görögség és rómaiság is egyik alapja mai műveltségünknek. Honnan mégis ez az idegenkedés? Hiszen bizonyos, hogy ezt az elvitathatatlan igazságot jól ismeri minden művelt magyar.
Ebben az érzéketlenségben bűnös elsősorban az iskola a maga lélektelen grammatizálásával, végső elemzésben bűnös a tanárképzés, de ezeknek a kérdéseknek a fejtegetésére itt nem térhetünk ki. Bűnösök azonban maguk a görög-latin tudományok hivatásos művelői is, mert nem gondoskodtak arról, hogy a magyar olvasóközönség kellő tudással megírt, szóval igazi nemes értelemben vett népszerűsítő könyvekből ismerhesse meg és értékelhesse az antik kultúrákat. Hiszen történtek ilyen irányú kísérletek, tiszteletre méltó kísérletek, de nagyobbrészt hiányzott belőlük az élet, a saveur, a művészi megírás, szóval éppen az, ami leköti és vonzza a modern embert.
Kallós Ede friss lendületet hozott éppen eben az irányban. Görög mitológiája szerencsés megoldása a tudós népszerűsítés nehéz problémájának. Sappho című kis könyve, a Longinosnak tulajdonított kis görög esztétika fordítása mind egy-egy kísérlet abban az irányban, hogy hogyan köthetné le az antik görögség iránt a modern magyarság érdeklődését. Ezekhez a kísérleteihez most újabbat csatolt Görög élet és műveltség című kötetével.
Új könyve hat fejezetre oszlik, amelyek nincsenek összefüggésben egymással (Görög élet a Kr. e. V. században, Irodalmi folytonosság, Rejtett tudás, Hiposztázis a történetírásban, Homérosz és Archilochos, A gyilkos vaskalap). Azonban ha nem is alakul ki belőlük a görög élet és műveltség teljes képe, ami nem is volt, de nem is lehetett a szerző célja, a problémák keretén belül hű és érdekes képét adják az egyes cikkek a görög műveltség illető területének. Főképpen pedig egybefűzi őket a megírás módja, a könnyed és közvetlen hang, amellyel a szerző mindvégig érdeklődést tud kelteni még a görög irodalom vagy műveltség nehezebb kérdései iránt is.
Az első fejezetben egy görög ifjú életét kíséri végig a bölcsőtől a sírig, s itt alkalmat talál egyebek közt a nevelés s a politikai és társadalmi élet érdekes és színes rajzára. Itt csak azt jegyezhetném meg, hogy a felvett anyag nem elég bő, az az érzésem, hogy ezt a fejezetet jóval szélesebb alapokon kellett volna megírni s ezt kellett volna a könyv gerincévé tennie.
Azonban a cikk így is rendkívül friss és vonzó, teli számtalan apró, ügyesen elhelyezett adattal, érdekes megfigyeléssel és megjegyzéssel, amit a tudós Kallós mindig páratlan könnyedséggel játszik az íróművész Kallós kezére. A többi cikk kissé tág értelemben sorakozik a "görög műveltség" címszó alá, mert közülük négy tisztán irodalmi problémákkal foglalkozik, az utolsó pedig (kissé bizarr címével) a modern iskola klasszikus-oktatásának maradiságát és hamis célkitűzéseit feszegeti szellemesen és harcias lendülettel.
Kallós új könyve új állomása eddigi sikeres úttörőmunkásságának Hisszük, hogy széles körökben fog tartós érdeklődést kelteni a klasszikus ókor kultúrája iránt.
Révay József
