Nem tudom megérteni, hogy hogyan lehet valaki,
aki engem meg nem ért.

Oly egyszerű és világos és előttem nem titok
S haki rámnéz, tág szemmel néz s mint egy őrültet csodál,
hol veszett el kettőnk között a kapcsolat, emberek...

Gondold végig: a gondolat arra való, hogy megértsd!
gondold végig: elejétől, egyszerűn, amint igaz!
gondold el a gondolatot: és engedd, hadd járjon át!

És akkor egy új ember lész: egy új ember: új, igaz!
Lélek, aki lelket keres és oly boldog, ha talál,
mint a néma idegenben egymásra lelt földiek.

Én nem tudlak megérteni, hogy nem értesz engemet...
Hát hogy lehet valaki: aki engem meg nem ért?...

Budapest, 1920.I. 13.