Confetti

A vidám, fékeveszett Karneválnak olasz városok után a multban mindig Páris adott legvendégszeretőbb, legdévajabb, legszivesebb hajlékot. A Montmartre utcáin lármás grízettek, pajkos kolombinák felé repült a sokszinü confetti, kigyózott a hosszu, kecses röptü szerpentin. Érdekes hirt kapunk ma a városok királynőjéből, érdekes megváltozását a divatnak és kedvesen léhadiák szokásoknak.

Farsang van és urak nem tarka papíroskákkal tisztelik meg a hölgyeket, nem könnyed, semmitmondó de sokat jelentő légisességekkel, hanem – kénsavval. És nemcsak a karneváli táncos menetekben, hanem kint a köznapi élet köznapi utjain, a Boisban, az avennue-kön. Az utcákon sétáló, divatosan öltözött párisi hölgyeket ujabban nagyon sok kellemetlenség éri ennek a titokzatos eredetű szokásnak elharapózásával. Ismeretlen járókelők egy-egy óvatlan pillanatban egyszerűen kénsavat csepegtetnek a gynutlanul sétáló nők divatos köpenyegére.

A kénsav – igy tanitja a vegytan – a legerősebb savak egyike és így lyukat éget, sétálván mit sem sejtőn a Ruc Taitbout-n. Séta közben jobb bokáján egyszerre olyan heves fájdalmat érzett, hogy utját nem tudta folytatni és kénytelen volt magát a legközelebbi gyógytárba vitetni, ahol megállapitották, hogy a lábán kénsavtól eredő, mart seb van.

Szegény Madame Laboureyr-t, a párisi divat legujabb mártirját kórházba kellett szállitani, a rendőrség meginditotta a nyomozást, a párisi urszlánok pedig vagy egyéb szórakozás után fognak látni, vagy pedig megmaradnak emellett, hiszen utóvégre mégis csak a kultura a fontos.