A világegyetem építőkövei alatt nem szószoros értelemben vett téglát, vagy követ kell érteni, hanem azokat a nagyon finom, szabadszemmel nem látható kis részecskéket, melyeket valamely anyag szétbontásánál nyerünk. Ezeket az apró részecskéket molekuláknak nevezzük.

Az összetett anyag oszthatóságának végső határa. Kicsiségéről fogalmat alkothatunk, ha meggondoljuk, hogy egy gombostűfej nagyságu moschus darabka bármilyen nagy szobát betölt illatával, ami azt jelenti, hogy millió és millió molekula árad szét belőle a levegőbe és ingerli szagló idegeinket.

Ezek után érthető, hogy a molekula hosszuságát, vagy szélességét centiméterrel lemérni nem lehet. Azonban szellemes, komplikált számadások révén sikerült a levegő molekulájának átmérőjét megállapítani. Ha a molekulát gömbformában képzeljük el, akkor a gömböcske átmérőjének hossza, egy milliméter tiz milliomodrésze.

A molekula vastagságáról fogalmat alkothatunk, hogyha egy kis olajat vizbe csöppentünk, a víz felületén azonnal vékony olajréteg képződik. Tegyük fel, hogy az olajcseppet vizbeöntése előtt lemértük, most meghatározzuk a viz felületén képződött olajréteg nagyságát, a kapott mennyiségből könnyen kiszámítható az olajréteg vastagsága, világos, hogy az olajmolekula átmérője legfeljebb olyan hosszu lehet, mint amekkora a legvékonyabb olajréteg magassága, azaz, legfeljebb, egy miliméter milliomod része.

Tudósaink azt is megállapították, hogy például egy köbcentiméternyi területen, vagyis egy kis gyüszü 1/4 részében normális hőmérsék mellett 21 millió levegőmolekula található. Csodálatos mennyiség -18 nulla! Az ember azt képzeli, hogy molekula, molekula hátán szorong, pedig ez tévedés, mert ha láthatnánk a molekulákat, azt hinnők, hogy egy csapat szunyog repked, ide-oda, azonban mindenkinek jut bőven hely a szabad mozgásra.