A szakipari szövetkezetek önállósulásának harmadik évfordulóját ünnepeljük karácsonykor.
Most három éve acélos akarattal látott hozzá néhány erőslelkű ember, hogy iparfejlesztési politikánk évtizedes hibáit jóvátéve, a saját erejéből teremtse meg azt a szervet, amely a kisiparosok ezreinek munkát, anyagot és a magyar ipari műhely termékeinek külföldön piacot, hírt és megbecsülést szerez.

Szinte leküzdhetetlen akadályok tornyosultak akkor munkánk elé.
A zűrzavaros kül- és belpolitikai helyzet, a belső erők egyensúlyozatlansága, a gazdasági relációk kaotikus zűrzavara, pénzügyi valutáris és forgalmi nehézségek állták útját a dolgozó kar munkájának. De az elme és a feszülő izom nem pihent. Szövetkezet szövetkezet után alakult és a központ működése nyomán egész iparágak indultak új fejlődésnek. 

Jól esik ezt most karácsonyra, az újjászületés napjára elmondanunk és hinnünk azt, hogy évfordulónk egyúttal a magyar kis- és középipar újjászületését is jelenti. A kis exisztenciák ezrei szeretettel látják a szakipari szövetkezeti élet rövid ideje elvetett magjából kikelt törzs erősbödését. 

A kis- és kézműves ipar súlyra és tekintélyre tett szert és a gyáripar méltó versenytársa lett, mint azt a közszállitásoknál versenyképes és szolid termékeivel bebizonyította. A külföldet, Balkánt, egész Európát, Amerikát, sőt a távoli keletet is bejárta a magyar kisipari termék; műbútor- és háziipari készítményeink mindenütt elismerést szereztek a magyar iparosnévnek.

Közel 10.000 ipari műhely dolgozó munkássága figyel föl most az évforduló emlékeztető dátumára, s mit mondhatnánk mást iparostársainknak, mint amiben egész programmunk bennfoglaltatik: továbbra is jó munkát, testvéreim!