Fadrusz János

Mátyás király Kolozsvárott október 12-ikén nagy ünnepélyességek közt leleplezett szobra Fadrusz Jánosnak, a jeles mesternek immár második nagy monumentális emlékműve, a mely előkelő helyet foglal el a magyar művészet történetében.

Fadrusz János, a renaissance-fejedelemnek, igazságos Mátyásnak érczbe öntője, a maga erejéből vált azzá, a mivé lőn. Élettörténetét végig gondolva, szinte úgy tetszik, mintha Vasari könyvében lapozgatnánk, aki oly egyszerű szavakkal irta le a régi nagy olasz mesterek életét.

Fadrusz Poszonyban született, 1858 szeptember 2-án. Atyja Fadrusz János, egyszerű majoros ember, a ki szűkös viszonyok között tartotta fenn nagyszámú családját. Öt gyermeke született, két leány és három fiú, ez utóbbiak között János a legidősebb.

Akaratos, kissé önfejű, de igen jószivű és tanulni vágyó gyermek volt, azonban szülei szegénysége nem engedte meg iskoláztatását. Elemi iskolái elvégzése után lakatos-inasnak adták. Feitzelmayer Károly pozsonyi lakatosmesterhez, a hol kitanult s egy finoman vert kapudíszszel remekelt is.

Mestere hamar észrevette művészi hajlandóságait és a finomabb mivű dolgokat reá bizta. Egy díszkapuját ki is állitotta egy iparkiállításon s dijat is nyert vele. Ekkor már Fadrusz sokat rajzolt, faragott, különösen Doré bibliáját másolta nagy ügyességgel.

Engel Károly pozsonyi városi rajziskolájában is tanult rajzolni. Lelkében a művészi pálya ábrándképei ébredeztek. A szerencsés véletlen folytán Zay-Ugróczra kerűlt a fafaragó iskolába, a hol négy évig dolgozott, a mig be nem sorozták katonának. Katonáskodásának elvégzése után Pozsonyba visszatérve, fafaragványaival tartotta fönn magát.

Ez időből számos művészi kivitelű fafaragványa maradt, főleg a Palugyay-család birtokában, a kik tehetségét már ez időben méltányolták. Az emberi életről készűlt allegoriájával keltett maga iránt különösebb érdeklődést. Pajzs közepén van egy szépen mintázott, fátyolozott arcz, egy urnából lombos ág fakad alatta, mely kisebb ágakban, leveleken folytatódik.

Az egyes levelekből bontakozik ki az életet jelképező négy alak: a pille után kezét nyujtó gyermek, a fiatal leány, a férfi és a törődött öregasszony, a halál rejtelmes fátyolával. A Palugyay-család birtokában van még egy pár ily finoman kidolgozott fafaragványa, egy remek családi czímer, egy csinos gyertyatartó, mely a sas és kígyó viadalát ábrázolja.

1883-ban Hummel emlékszobra javára műkiállitást rendeztek Pozsonyban. Batka János városi levéltárosnak, a kiállitás rendezőjének a fiatal Fadrusz János egy reliefet vitt el, mely Ahasverus-t ábrázolta.

Ez a műve gipszből van ugyan öntve, de ő egészen a fafaragás teknikájával készitette el, mert agyaggal még akkor nem tudott dolgozni. Munkája a kifejezés erőteljes hatásával általános feltünést keltett.

A kiállitás folyamán később egy öreg asszony arczképét is kiállitotta. Batka János mindent elkövetett, hogy a műbarátok figyelmét felhivja a fiatal művészre s mikor Trefort Ágost, akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter, a ki akkor Pozsony város egyik képviselője volt, a kiállítás megtekintésére Pozsonyban utazott, bemutatták neki Fadruszt.

A miniszter meg is igérte, hogy pártját fogja. Az igért pártfogás azonban elmaradt. Fadrusz ezalatt tányér-dekorácziókat rajzolt egy porczellánkereskedő czég számára s ebből tartotta fenn magát.

Pozsonyban ismeretesekké váltak ügyes rajzai, később egy Krisztus-fejet ábrázoló relief-je, de pártfogásra nem tudott szert tenni. Időközben résztvett az 1885-iki országos kiállitáson tányér-dekorácziókkal és dijat is nyert.

Végre jóembereinek sikerült a pozsonyi származású bécsi szobrász, Tilgner Viktor érdeklődését felkelteni iránta, kinek ajánlatára a pozsonyi első takarékpénztár ösztöndíjat adott a fiatal művésznek, Tilgner maga pedig felvette tanitványai közé. Fadrusz előtt új világ nyilt meg Bécsben. Most látta csak, mily messze a czél, melyet maga elé kitűzött s mily óriási nehézségekkel kell még megküzdenie. De nem csüggedt.

Nagy buzgalommal kezdett dolgozni a mester mellett, hogy megszerezze a technikai ismereteket is. Csakhamar alkotni kezdett. Ez időben (1888) egy mellszobrát a pozsonyi műbarátok nagy elismeréssel fogadták, örömmel észlelve gyors haladását.

Nemsokára ezután elhagyta Tilgnert s Hellmer mellé állott be a bécsi akadémiára. Ez időben készitette az öreg Ortvaynét ábrázoló érdekes mellszobrát, melynek találó jellemzése a fiatal művész első komolyabb sikere.

A bécsi akadémián az Amazonok csatáját ábrázoló rajzával díjat nyert, majd megcsinálta nagy sikerű „Krisztus a kersztfán” czímű művét, melylyel 1893-ban az ezer forintos kiállitási nagy dijat nyerte a magyar képzőművészeti társulat kiállitásán.

Ez a műve, mely a magyar művészi körökben is ismertté tette nevét, az 1900. párisi kiállitáson szintén nagy elismerést aratott és egy angol műbarát meg is vette.

1893 juniusában mutatta be Fadrusz Pozsonyban Mária Terézia szobrának mintáját, melyet nagy lelkesedéssel fogadtak. Négy esztendővel később, 1897 májusában leleplezték a carrarai márványból készűlt ritka szép emlékművet.