A Magyar Acélárugyár Rt. tőkeemelési tranzakciói azonkívül, hogy a részvényesek érzékeny megkárosításával jártak, az adóhatóságok szempontjából is fokozott figyelmet érdelemnek, mert a vállalatnál domináló szereppel bíró érdekcsoport legalább 100 milliós minden kockázattal mentes nyereségre tehetett szert rövid néhány hónap leforgása alatt.
A csupán a nevében magyar, de részvénybirtokuk alapján csehek és osztrákok által dirigált gyártelepnél a folyó év elején már volt egy előző emisszió, amikor is az alaptőkét 5 millióról 10 millió koronára emelték fel és ez alkalommal 10.000 részvényt pedig egyszerűen elvontak a jogos igénylők elől.
Tekintve, hogy az új címleteket minimális, 850 koronás árban bocsátották ki, amennyiben a szindikátus a birtokába jutott papirokat nem is tomboló hausse során, hanem csak október végén 15.000 korona árfolyam mellett realizálta volna, ez esetben is nyeresége darabonként 14.000 koronájával számítva, kerek 140 millióra volna tehető. Feltéve azonban, hogy a benfentes érdekcsoport 850 koronánál talán valamivel magasabb árat fizetett volna az átengedett részvénytömegért, úgy nyeresége a papírok eladásánál a jelenlegi kurzusok alapján még mindig meghaladná a 100 millió koronát.
Ezzel a horribilis haszonnal azonban – úgy látszik – a szindikátus nem érte be és legutóbb újabb érvágást határozott el. A november 6-án tartott közgyülésen ugyanis további 3 1/2 millió névértékű részvény kibocsátásával az alaptőkét 12 1/2 millió koronára emelték. Jóllehet minden 4 régi részvény után jog szerint egy új címlet járna, megint a legutóbb oly fényes eredménnyel bevált szindikátusi bábáskodással 2500 darab részvényre teszik rá kezüket. Ha az idegen érdekcsoport szintén csak 3000 koronás átvételi árat fizet, a most is 12.000 körül jegyzett új Magyar Acélért, ugyanakkor árfolyamnyereségre részvényenként ismét legalább 6000, az egész mennyiségnél pedig újabb 15 millió koronára rúg. A korábbi 100 milliós kereset után látszólag kisebb koncot sem vetnek meg a benfentes, dolgukban biztos nagy részvényesek.
A felvizezés terén követett amerikai stilus következtében egyáltalán nem lepne meg bennünket, ha a vállalatnál rövidesen, talán még ez esztendő folyamán hasonló zsíros hasznothozó pénzműveletet megismételnének, hacsak nem állanak végre sarkukra az eddigi porázon tartott kis részvényesek.
