Napról-napra olvassuk az örvendetes híreket, hogy az Államfő felhívására az ország lakossága jelentékenyebb pénzösszegeket ad a nyomor enyhítésére. Nem lehet feladatunk eme összeg hovafordítására javaslatot tenni, csupán arra kérjük az illetékes tényezőket, hogy a befolyó pénz ne ajándékkép osztassék szét.
A multban sok esetben megbosszulta magát az ellenszolgáltatás nélküli pénzkiosztás. Többen mintegy megszokták azt, hogy dolog nélkül is meg lehet élni s ma már követelik, hogy az állam és a társadalom őket – akik esetleg csak részben munkaképes egyének – kellő jólétbe helyezze. A Horthy-akció segélyösszegeit a munkanélküliek enyhítésére gyűjtik s így kell, hogy mindenki, aki abból kap, dolgozzék s ezáltal szerezzen jogcímet a neki kiutalandó összegre.
Ahol nincs más munkaalkalom, vagy az időjárás megakadályozza a szabadban való dolgozást, házipari munkával foglalkoztassuk a falusi munkanélkülieket. Minden községben terem olyan nyersanyag – fűzvessző, gyékény, zsúp-szalma, kukoricahaj, nyírfagaly, cirokszalma, sikárgyökér, kender, len, gyapjú –, amelynek feldolgozása által a nemzetvagyon gyarapodik s amely munkához jelentékenyebb szakismeret nem szükséges.
Ilyen úton kétszeres haszna lenne a Horthy-akciónak, mert a mostani keresethiány pótlásán kívül egy, minden télen űzhető foglalkozási ágban nyernének gyakorlatot. Az emberek más években is, segély nélkül, találhatnának munkát akkor, amidőn a mezőgazdaságban az időjárás miatt munka nincs. Csak ily úton lesz elérhető az, hogy maradék Magyarországban a dologtalan emberek száma apad és közelebb érünk ama elv megvalósításához: mindenki dolgozzék.