"Föl nem érem ésszel, hogy vannak a mindennapi emberek közt olyanok, akik nem értik vagy nem akarják megérteni, hogy az egyszerűség minden."
Petőfi Sándor, 1843.
"Az egyszerűség minden!"
Aki nem egészen egyszerű
- az nem egyszerű.
Ő egészen egyszerű volt, a nem egészen egyszerűek között.
Forradalom volt - - -?
"Becsületesnek lenni, ahogy ma áll a világ, annyi mint egynek tízezerből
lenni kiválasztva."
Tízezrünk közül Ő volt a kiválasztott.
Kiválasztott volt!
Küldött, aki céllal jött erre a világra.
A cél nem volt messze tőle - kitűzve - valahol - mely felé haladt.
A cél benne volt!
A célt Ő jelentette és minden tette.
Mi voltunk, - akik voltunk - akik feléje mentünk.
Vezér volt - - -?
Nem akart másokat vezetni.
Csak maga haladt az ő küldetésében.
Zászló volt!
Egyszerű fehér mezőben aranyló tiszta nap.
Fölragadták. Nála fiatalabbak
- Hevesi Sándor, Márkus László, Gerely József, Magyar Szemle, Szemere -
Meglobogtatták, mígnem sorakoztunk alatta.
Esküdtünk rá. Követtük az egyenes úton.
Mert ez az út, az Ő útja volt, az egyenes út.
Ostromoltuk.
Forró ólom hullott.
Mérges kis betűkbe keményedett.
Olvadt szurok ömlött feketén.
Gépek kerekén káromló szavak özöne zúgott.
Nyál freccsent és epe sercent.
Hősköltemény! Hősköltemény!
Őrzik emlékét kőfalak
Vastag falak
Azok a görög falak, azok az örök falak!
Mint a százezeréves csodamadarat
Szekrényben, üveg alatt
Lakat alatt
Muzeum-körut, nemtudomén hány szám alatt.
Verekedtünk!
Verekedtünk, Érte - aki volt: A lelkiösmeret.
Akinek trónján ültek a Bábok, a Furkók, Vázkirályok.
Verekedtünk. Érte - birodalmában.
Palotája nézőtermében.
Gyenge ágyékú itélő bírákkal.
Kiknek szeméből gyanta lövelt
Meg szilfa enyő az észnek sugara helyetett,
Kiknek szájából csacsogva loccsant a szó, a szó, a szó,
A bőséges észfogyaték e kaján árulója.
Le is van írva - választékos magyar nyelven -
- Hadd sugom meg - ujságban.
Hősköltemény! Hősköltemény!
Őrzik emlékét kőfalak
Vastag falak
Azok a görög falak, azok az örök falak!
Mint a százezeréves csodamadarat
Szekrényben, üveg alatt
Lakat alatt
Muzeum-körut nemtudomén hány szám alatt.
Táboroztunk.
Maroknyi tábor. Kevéske, drága, jó barát
- Kevesek, mint pusztában a fa -
Kálvin templomának tornya alatt a kicsinyke téren
Sárga lámpák tompa világában.
Drága éjszakák!
Lelkünk beszéde: titkon elgondolt fogadalmak...
Hangtalan eskü a Zászlóra...
Ifjuság! Erő!
Művészet - vadizű-magunknak örök vigasza -
Életföntartó örök igazsága a csaló valóságnak -
Kenyerünk - Borunk -
Összeforrasztó tüzünk -
Világtalan hideg világnak lángja, világa melege.
Ah! Fiuk, a Zászló ledőlt...
És mégis minden cselekedet megmaradt,
Mert bennem maradt, benned maradt, bennünk maradt.
Mert mit tesz az, hogy az Utolsó vacsora Milanoban -
A Monna Liza Parisban, St Hyeronymus Romában -
Mit, hogy a világnak két legszebb szobra
A Mediciek tetemét őrzi a firenzei kápolnában -
Mit, hogy a Piet"ŕ, Mózes, Brutus, Bakhus Romában,
A Rabszolga meg Párisban állja az örökkévalóságot -
Mit, hogy Donatello Dávidja - a kedves -
Firenzében őrzi lábánál a Góliát fejét
S hogy ugyanott uralkodik Dávid - a király.
Hogy ugyanott muzsikálnak az angyalok
És hogy Guattamelata Páduát nézi lován léptetve
János - az apostol - meg Berlinben prédikál.
És mit tesz az, hogy a Madonna del Granduca Firenzében,
A Madonna de Sisto Drezdában öleli a kisdedet -
Mit, hogy Rembrandt Anyja Wienben mosolyog,
A Favágók meg a Louvreban fűrészelnek.
Mit tesz az, hogy Munkácsy hol mutatja most
Emberét, hogy hol a nagy felkiáltójel Ecce!
Mit az, hogy
Holbein, Dürer, Memling,
Eyk és Dyck,
Veronese, Vecchio, Tintoretto,
Bordone, Piombo, Lotto,
Moretto, Tizian, Sarto,
Schlüter, Rauch, Vischer, Stosz,
Settignano, Rossellino, Sansovino
Bellini, Cellini, Chaplin "Szappanbuborékja"
Vagy más ezer remeke - hol merre van.
Itt meg ott - Roma bírja-e vagy Firenze
Napoli, Paris-e vagy Venezia -
Berlin, München vagy Nürnberg,
Regensburg - Rothenburg,
Drezda,
Wien? - Én meg Pesten vagyok börtönben -
Mit tesz az?!
A benyomása bennem maradt,
A Szépség!
Itt van velem. Enyém.
Bennem tajtékzik. Csordultig tölti szivemet
Mind e rengeteg Szép.
Birja hát Őt bár a Föld s az Ég,
Én bírom azt, amit bennem hagyott,
A Szépet és Nagyot.
Amivel megtöltötte a szivemet csordultig,
Amitől a könnyem szakad
Hogy a cipőmnek sarka ázik bele.
