Igen sokan csak a grafikusra gondoltak, amikor olvasták, hogy Móricz Zsigmond "Vadkan"-jának díszleteit Kozma Lajos tervezte. Erre gondoltak és gondos, finoman részletező, archaizálva stilizáló megoldást vártak. Az egyszerű és monumentálisan nagyvonalú díszletek azután mindenkinek eszébe juttatták, hogy Kozma Lajos nemcsak grafikus, hanem éppenolyan kitűnő építész is, akinek szinte vérében vannak a konstruktív elgondolások és az architektonikus koncepciók. Hiszen még grafikájának is ez az organikusság adja lényegét.
A Vadkan díszletezését majdnem egészében mint építészeti feladatot fogta fel. Reális és konkrét belső építésként oldotta meg, amelyben illúziószerű elem nagyon kevés van, talán csak az első felvonás égboltja, amely képszerű továbbfejlődését adja a végtelen felé azoknak a mélységi érzeteknek, amiket az elő- és középtér tisztán felépített formái keltenek. A többi felvonás díszlete enteriőr, és így megoldása tisztára belső építési feladat. Első pillantásra szépen megépített termeknek látszanak, mintha nem színpad, hanem a valóság számára készültek volna.
Pedig a síkok önálló élete és egymáshoz való téri viszonya olyan módon van megteremtve, hogy egy távolabbi nézőpontból fokozott mélységi hatások benyomását kapja a néző, és a leegyszerűsített formák ugyanakkor, amikor tagolják a teret, egyúttal szervesen össze is foglalják. Ezt az erényt, amelynél jobbat színpadi kulisszára mondani nem lehet, különösen a harmadik felvonás szobájára kell megállapítanunk, amelyben ez a térritmizálás a legszebben és legteljesebben érvényesül.
Hogy a kortörténeti értelemben vett stílustisztaság és stílushűség a legzavartalanabbul kielégül, azt Kozma Lajos munkájánál talán felesleges is konstatálni. Éppoly helyesen találta meg a realizmusnak és az elvonatkoztatásnak azt a kellő viszonyát, amely éppen egy Móricz Zsigmond-darabnál szükséges. Különösen az első és harmadik felvonásban, ahol nem érvényesültek olyan idegen intenciók, amelyek fokozottabb realizmust és részletezést követeltek. Kozma nem a külsőségekhez szabta stílusát, hanem a Móricz-darab alapvető karakteréhez, amely a realitásoknak apró testiségén túl a realitás nagyvonalú és tömör plasztikájú összemarkolását jelenti.
Kozma Lajos eszközei és eredményei például szolgálhatnak a mostani magyar díszletépítőknek és igazgatóiknak, akik - tisztelet a kivételeknek - a tőzsdei hosszokhoz és besszekhez szabták stílusukat és ízlésüket. Ha jól ment, csináltak egész színpadokat crep de chine-ből minden egyéb teátrális és vásári pompával, amióta rosszul megy, egyszerre lenemesítették ízlésüket és hirdették, hogy a párizsi színpadokon is alig van már egyéb, mint függöny. Kozma becsületes és tiszta művészete talán egy jóhiszemű középútra irányíthatja őket.
Hevesy Iván
